2014.10.14. 18:42, Farmosi László
Én végérvényesen feléd megyek.
Nem a föld tart megnyílt egek.
Nem a gyom lepte romok,
fehér falú mészszagú templomok.
Nem gyászkendőbe bugyolált ráncok,
gesztenye burkú csodálkozások.
Lovak. szeretők hűséges szeme
alvó harangok mennybe menetele.
Én végérvényesen feléd megyek.
Mindenem elvették mégsem kevesebb.
Sem a hitem, sem a dalom,
Magvető hava terített asztalom.
Nem billent tető, vályog-pergő,
de lélekkel lélegző arany erdő.
Nem sebek, babonák, jajok,
vasárnap déli deli kakasok.
Én végérvényesen feléd megyek.
Bibliás zsoltár visz közelebb.
Egy mohos boltív barna zsalugáter,
hókámzsájú odúlakó páter.
Nem az ördögi Hirosima gomba,
Tündérszálú Nap sző ablakomba.
Fehérnél fehérebb árnytalan árnyék,
mintha szerelmem ágyékára látnék.
Én végérvényesen feléd megyek.
Érzem fejem felett áldó jeled.
Különös rekedt daru-hintát,
lám a sorsom angyalok írják.
Dűlő ezüst kard az út előttem...
nem feledtem el honnan jöttem.
Szél szárnyra kelően üresek a fészkek.
Talpra állottam, hogy hozzád érjek.
2014. Magvető hava, Kertészsziget.