2014.07.03. 15:27, janus
Talán álmodom, és nincs se föld se ég,
nincs bölcső, sem sír hol gyertya ég,
nincs mosoly, és könny se létezik,
nincs ki elköszön, és nincs ki érkezik.
Talán csak álmodom, negyven éve már,
e lebegés, ébredésre vár,
mert e kor, és korom is sötét,
szúrja belém az ébredés, tövisét!
Talán csak álmodlak, nem is létezel,
ha felkelek, sehol sem leszel,
hiányod találom mindenütt,
engem az álom, és valóság is üt.
Talán álmodom, vagy nem is létezem,
kép vagyok csupán, mely képtelen
álmon és valón azzá lenni,
kit te tudnál szívből, szívből szeretni.