2014.06.04. 18:13, Farmosi László
Fénybuckák a paplan ombolyos ívei
puha fénybolyhokkal napszirmokkal teli
Téli dunna-pelyhek kék virág mintások
mesebeli kerek pihe-puha álmok
Fehér lepedőkön kesze-kusza szántás
napboglya napkazal simogató áldás
Gyűretlen gyűrődés gömbölyűség nyoma
lelkek ölelések óvó otthona
Áta-bota ereszű Szent András kereszt
Aláömlő nyaláb arany tócsát ereszt
Elszéled elárad ringatón lehuppan
lélegzetem mártja márvány folyamokban
Pici görög ikon a világos falon
dűl dől a napkalász a nyitott ablakon
Nincs a lelkemben hely olyan félreeső
mit át ne öblítne-e fényölű eső
Ó őrző angyalaim miből is vagyok
szívembe fonhatom a csillagfonatot
Egyetlen tenyérnyi csodában meglátom
Himalája óriás halk ragyogásom
Már belefér kezembe és szavaimba
a mennyben megeredt életek titka
Elég egy emlék kútágas hallgatás
téged is elborít az a simogatás
Június 2. hétfő reggel 7 Élet angyala Napisten hava Jászboldogháza
Gyönyörű költészet!