2014.04.27. 17:08, Farmosi László
Előre van az idő, Elúszó nyárpelyhek.
Lélek libbent levegő, fény-fészkű pitypang kelyhek,
Illékony tünde játék - mesék buborékának.
Lomb-galaxis billenő, csönd-tolla nő a fáknak.
Halk horgony ágak földön. Terebély tisztás helye.
Pára-szügyű paripák vakond -Vezúv krátere.
Előre van az idő. Áll álombéli dongás.
Fürtökben zuhog a nyár, ezüstös néma kongás.
Röppenő ív glória egy gerle keresztszárnya,
Lám homlokomra írhat ,súlytalan suhanása.
Szívemig simul dobban ... köszönt ég-otthonomban,
Mintha lennék levegőből. Eloldódom a Földtől.
Előre van az idő, már-már Pünkösd lehetne.
Csönd ágyék koronák mögött Isten szenderegne.
Milliárd verdeső szív, hártya hieroglifái,
Arcok mögötti arcok bújócskás Nap-indái.
Halló léptek mögöttem. Sejtés sejtető béke.
Tavaszokkal egyidős lelkek emlékezése.
Előre van az idő. Egyszerre együtt minden.
A hévíz jód-illatú arany szikrákkal billen.
Csillám hullámokon anyám szava fölött.
Hullt szirmok fátyla fehér, tündérrózsa -bölcső örök.
Szemhéj-szikla árnyékú... rejtélyes halvány lila.
Ébrenlét az álmodásban... Nap mögötti mosolya.
2014. Ígéret hava, Füzesgyarmat.