Kérdi a szél...2014.02.28. 13:48, csárádi edit
" Kérdi a szél, merre menjek?Hová tartsak, kit keressek? Nem tudom, csak vigyél oda, honnan csak a szél visz tova...."/ N.Z./
Az álom puhán ölelt...félálom volt, néha olyan, mintha való lenne...gyerekkorom árvalányhajas, szélfútta, kőbányás, szakadékos, titok-teli Kopasz-hegyén...Arcom szél simította, nap csókolta, a felhők rohangásztak az égen...a világ kitárult, lefelé, messze a bujáki dupla hegycsúcs, órákon át néztem. Szerettem a szakadékok alján megbúvó kis vizeket, a gyíkokat, madarakat, a lüktető élő természetet. A kakukkfű varázs-nyár illatát, a folyton fújó szelet, nyargaló felhő csapatokat, ahogy fekete árnyékot húztak a földön. A kiharapott bensejű kőbányák napszítta oldalán a színeket, ahogy a hegy szinte szégyenlősen kitárta belsejét, és előbukkant a régmúlt. Ölyvek vijjogását, gyíkok surranását, szalmavirág megható rózsaszínét, árvalányhaj arany-selyem simítását. Vén mandulafák még mindig termő ágait, gyönyörű virágszirom esőjüket tavaszkor. Felhők egymást kergető játékát, esténként tűz melegét, szentjános bogarak imbolygó fényét, gyerekkor fura-fanyar ízét....aztán az álom csapongott tovább, meg nem oldott, le nem zárt kapcsolatok zavaros-kusza boglya kísért, a közelmúlt fájó hiánya belém mart, igyekeztem nem álomként érezni és menni tovább... belém harapott mégis valami fura-kósza hiányérzet, a Balaton hívó szava, az érintés hiánya...majd kinyitottam szemem, és az üres levegőt markoltam, fél-mosollyal, félig elengedve...
|