Lélek-sötét2014.02.08. 06:36, csárádi edit
" Nem kívánom tőled, hogy állandóan érts, vagy állandóan lelkesülj, hiszen nagyon is jól tudom, hogy még a legmámorosabb szerelem is számtalan belső sivatagon való átkelésből áll." / Exupéry: Citadella/
Újból a semmi ágán ül a szívem...
Az átsírt lélek- szakító éjt felváltja a hajnal, megnyugvást most sem hoz. Jó lenne kifutni a világból, jó lenne beleüvölteni a lélek-sötétségbe, nem lehet, magamba bújnék, nem lehet, az árnyak a falakon járnak, kútmély a sötét, a szakadék széle...Kukk-sötét feketeség, belehullnak lélek-darabkáim, felcsillanó szikrák, fájó, rossz érzések, hamis szavak, mélyen-bántó igazságok. Holdezüst csorog a szívemen át, a magány felüvölt legbelül, majd csönd, néma, egyre halkuló, beletörödő sírás, fel-felszakadó lélek-sebek, félig kimondott mondatok, látszat-élet. Egy másik világ határa, újra és újra hív, csalogat a mély, belezuhanni, nem érezni, nem gondolni, lebegni a semmi ágán, lélek-üres hétköznapok, felvillanó álmok, békésen lágy simogató semmiben. Elbújni lehet, nem érdemes. Szemben állok a démonokkal: lélekgyilkos szavaik szívmélyig hatolnak, hagyom, hadd fájjon. Dobálják a fájón rosszat, az elmúlt hónapokat, a csillámló emlék-morzsákat, az elmúlt évek szívszaggatásait, röhögve csámcsogják, nyáluk habos, dobálják a szavakat: nem érsz semmit, hisz semmi vagy...lehajtom fejem, hagyom, hadd fájjon, jó lenne a semmi szélére ülni, lábat lóbálni, nem gondolni, nem érezni, csak lenni, feloldódni a semmiben...
|
Sokszor vannak nehéz napok az életünkben! De lassan elmulnak! Aztán jönnek még nehezebbek!
Itt ülök a világ végén
S lógatom a lábam a semmibe..
Ha eljön értem a halálmadár,
Fityiszt mutatok a vilácnak,
és nem lesz belőlem semmi se!