A legutóbbi bejegyzés dátumát tekintve ismét elhanyagoltam kissé a blogírást, de erre több komoly okom is volt (a magánéleti válságtól az ebből fakadó alapvető belső változásokig terjedően). Viszont most elérkezettnek érzem az időt arra, hogy az idei év első netnaplóját megírjam végre.

 

Tavaly kaptam meg életem egyik leginkább várt karácsonyi ajándékát: a Nemzeti Kulturális Alap támogatta első tanulmány-, kritika- és esszégyűjteményem, A szétszóródás árnyékában kiadását. E kötetnek a gondolata (a borító, a válogatás szempontjai és a ciklusokra való felosztás) foglalt le egészen januárig.

 

Az Együtt idei első számának lapzártája igen hamar eljött, így nem tudtam időben befejezni Kovács-tanulmányom harmadik részét, amelyen jelenleg is gőzerővel dolgozom. Ezzel párhuzamosan két kritika megírását vállaltam el.

 

Meglehetősen ritkán játszom, de rákaptam kedves vitapartnerem, BDK asszociációs játékára. A játék egyébként nem könnyű, viszont annál izgalmasabb és egyes feladványok valóban próbára teszik az agytekervényeket. Jelenleg még mindig a harmadik helyen állok a versenyben.


Január 11-én a beregszászi Európa-Magyar Házban gyűltünk össze egy műhelybeszélgetésre, mely során - azt hiszem - elindult egy folyamat a pályakezdők írásainak visszafogott, tárgyilagos kritikai szemléletű megközelítése felé. A következő műhely témája egyébként a dilettantizmus és a pályakezdés kérdése lesz.


Az Együtt előző évfolyamának szemléjére vállalkoztam január 23-án, a Magyar Kultúra Napja rendezvénysorozat keretein belül:

Az Együtt pozíciójának kérdéséről beszélek

Többek között ezt mondtam: "A másik kérdés már konkrétan arra irányult, hogyan tudnám pozícionálni a kortárs határontúli folyóiratok között az Együttet, mint irodalmi fórumot. Nem könnyű erre a kérdésre megadni a választ, hiszen az ott bemutatkozó marosvásárhelyi Látó, a kolozsvári Korunk, a nemrég nagy változásokat megélt pozsonyi székhelyű Irodalmi Szemle, vagy a szintén nagy múltra visszatekintő, a vajdasági magyar irodalom reprezentatív fórumának tartott Híd folyóiratok széles körben ismertek a magyar irodalmi nyilvánosság előtt. Az Együttről a következőt mondtam, amely egyben értéktételezésnek is felfogható: az Együtt regionális jelentőségű, de nem csupán helyi érdekeltségű folyóirat".

Egy napra rá már Ungvárra voltam meghívva, mégpedig a XIV. Himnusz-mondó verseny zsűrijébe.


Egyelőre ennyi. Majd még jelentkezem.

1

1