Semmi szélén2014.01.19. 06:45, csárádi edit
" Úgy érezte az egész élete álom, s néha elgondolkodott afelől, vajon kinek az álma lehet, és hogy az illető élvezi-e." / Douglas Adams/
Semmi ágán ül a szívem, lelkem szétszórt, szakadék szélén billegek, óvatosan lépkedek, néha hív a mély, néha szólít a sötétség, időnként elbújnék önmagamba, semmi ágán hintázva, a lét puhaságán lebegni, tündék álmát vigyázni, alvó démonokat kerülgetni, az üresség szürke leplét kikerülni...néha nem lehet, néha kell a könny, a gyöngyszín, a lélek-tisztító, az arcomon végigpergő, a szívből jövő...az álmokra gondoltam, a tiszta, sőt letisztult vágyakra, néha, hogy letöröld könnyeim, hogy magadhoz húzz, ne félj, kicsim, itt vagyok...az üres levegőt markolom, a semmi szélén lépkedek, szétszórt, ködös napokat kergetek, néha úgy érzem hiábavaló bármit is teszek...a sajnálat elkerül, soha nem is szerettem, az nem oldja meg a gondokat...mintha lelöktek volna a hegy tetejéről, a cél előtt, még mielőtt az Aranykapu kinyílt volna...a miértek démonai nyálcsorgatva merednek rám, lélektelen szemükben közöny, minden félelmem, elhalasztott tetteim, félbehagyott dolgaim a sarkamban lihegnek, mennék, futnék, menekülnék, körbe állnak, szívem szakad, küzdenék, csak nincs ki ellen...a tehetetlenség lefogja kezem, vagyok, mert lenni kell és néha legbelül valami csöndesen kérdezi, biztos, hogy így jól van ez? ...
|