2013.12.20. 10:52, janus
Megjöttem, vállamon ücsörög az este
ki kíváncsian néz az ablakszemekre,
hol a halovány fény üvegen át szökik,
de nem jut messze csak a rózsatövig,
a fekete árnyék ott ölébe kapja
és semmivé sorvad ragyogó szalagja.
Vén kémény fölött száll a tűzhely sóhaja,
mit az égre nyögött a parázzsá lett fa,
komótosan kúszik, sálat fest a Holdnak,
majd szétterül lassan csillag takarónak,
de rúgják magukról a vacogó fények
és teste lesz a füst a Tejút kövének.
Zúzmara üldögél a kapu kilincsén,
mint csillogó lakat kis világom kincsén,
tenyerem rázárom és benyitok halkan,
deres járda lapján meg-meg nyikkan talpam,
az ajtón belépve: apró lábak vágtán,
és lányaim cukrok testem hajló ágán.
Átölelve mindazt, ami engem várhat
lelkemben futófény: igazi varázslat,
fellegeket, füstöt, búbánatot és kínt
az öröm űzi el, a gond bár rám legyint,
hogy majd kora reggel bőszen kopog nálam,
nem bánom csak este kincseim találjam!