2013.08.27. 09:58, Boér Péter Pál
A varangyok élőhelye egyre néptelenedik. Számtalan oka van ennek. A figyelmetlen tenyérbe ugrálás, valamint a hasztalan sima, de nagyon kellemesre alakított veszélyközpontok, ahol két irányba száguldanak a békamosoly irtók.
Két olyan kis szegény, jámbor, jó gondolkodású Aladár, is simult elbékátlanodva, egy békaszív nélküli terepjáró kerék hengerlése alatt, aztán másik 8-10 Aladár követte őket.
A túlsó oldalon pedig macskák üldögéltek, lomha nyugalomban, tátott szájjal. Most nem sült galambot vártak.
Az a jó meleg, kisimított felület, elektromágnes rezgő vonzásával hívta brekecséket az örök sütkérezésre. Néhány Aladár átkíváncsiskodott a sima melegedő túlsó oldalára. Ketten vissza is tértek macskagyomron kívülről, de mire odakurjanthatták volna, hogy "Fiúk jövünk, Aladárt, Aladárt és Aladárt megették a macskák, vigyázzatok!", Aladár, Aladár és Aladár már bele is simultak a tükrös melegedőbe.
A rekettye alján, főhadiszállásukon, a tekintélyes külsejű, bölcs, Aladár névre hallgató főbéka - mellső lábaira támaszkodva, mint pulpituson, vagy katedrán az
odaillők -, nagyot brekegett és hosszú, kvakkogó, brekegő indulatos röpgyűlést tartott, sírón, rívón kevesedő Aladárjainak.
- Életekre állok és megyünk demonstrálni!
Többen megkérdezték, hogy mit csinálni mennek, de hosszabb közmagyarázat után sem világosodtak, szürkénél magasabbra. A tüntetést sem értették nagyobb
részt, de a főnök szava, a pacsirta dalánál is édesebb és ami a legfontosabb, az elsőt végrehajtani kell, a másodikban gyönyörködni.
Nekiindultak hát a békaölők fellegvárának. Békésen mentek békademonstrálni. Egy békés békademonstrációnak indult, de hát nem volt bejelentve.
Honnan is tudhatta volna a legaladárabb Aladár, a békaölők várának szabályait. Ő semmit nem akart, csak hogy tüntessék el a hosszanti melegedő szétsimítottat, mert az békalapítóvá lett. Aztán ha már a békákat irtják, vagy veszélyeztetik, akkor legalább a kígyókat szüntessék be és még számtalan más, fontosabbnál fontosabb gondolat kerengett hatalmas, aligtekervényű agyában, amikor maga is, népével együtt örült meg, a rendfenntartók egyenruhás gyülekezetének. Nem pajzsokat vertek, sőt békés békademonstrációhoz illőn komolyabb gumilövedékeket sem eresztettek szélnek, csak egykedvűen, nyugodtan, békásan, akarom mondani békésen felsorakozva kelepeltek. Aladár hátraszólt Aladáréknak.
- Aladárok! Énaladár jobb első lábamra emelem ezt a fehér virágszirmot és ugyanolyan békésen, mint eddig kérlek benneteket, folytassuk a száz űrugrásnak is beillő, mindent megváltoztató, örök béka béke, békés kidemonstrálást. Menjünk, senkinek nem ártottunk, a rend őrei ezt pontosan tudják, nem bántalmazhatnak minket.
Most furcsa és riasztó külsejük, kelepelésük, csőrük és minden egyéb, ami rendes körülmények között, Gábor Áron nevezetű, egykori ember rézágyúja golyójának sebességével lő ki minket ellenkező irányba, ne tegye, ne futamodjunk meg, nincs mitől félni! Ők itt most tulajdonképpen a rend őrei, minket védenek a macskáktól, kígyóktól, száguldó békalapítóktól. Menjünk hát!
A békademonstráció, békés véget ért, örök békéset...
Nem volt szükség tömegoszlatásra, valahogy mind eltűnt, akár almáról a lehántott héj. Azért nem egészen, pici különbséggel, ők héjastól és mindenestől tűntek el,
békés békásan, a békefenntartók békafenntartókká válásakor, akik a "nassolást befejezni" göndör parancs kizöldítése után, megtöltött begyekkel, rendezett sorokban, "békét a békáknak" felkiáltással vonultak vissza támaszpontjukra.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Érdekes, hangulatos írás! Gratulálok