Az éjszaka pásztorai2013.08.20. 12:37, csárádi edit
" A képzeletbeli sokkal hatalmasabb, mint az anyagi világ. Mert semmi sem lehet jobb annál, ahogy elképzeled. Mert csupán a megfoghatatlan ötletek, elgondolások, hitek, fantáziák elég tartósak. A kövek elporladnak. A fa elkorhad. Az emberek, mint tudjuk meghalnak. De az olyan törékeny dolgok, mint egy gondolat, egy álom, egy legenda sohasem múlik el." - Chuck Palahniuk-
Szétszabdalt hétköznapok, széttépett percek, a várakozás kínja, a bizonyság varázsa...a lebegés mámora, gyöngyszín-könnyek szakadó zápora. Az éjszaka pásztorai bahiai csillagéjes bársony köpenyükben, szemükben tűzzel, tánccal, varázzsal, lánggal, izzó vággyal, szerelemre éhesen, csöndesen, halk sóhajtással, kakaóföldek messzi illatával, ismeretlen bahiai istenek hívószavával, minden idegszálamban izzó és lüktető varázsosságával. A legnagyobb pásztor tüntetőn állt fölém, homlokomon a varázsjel újólag felizzott, lelkemben szállt, zsongott saját lélek-dalom, ringatott, mesélt. A várakozás kínja lecsendesült, szeliddé vált, a pásztor csillagfény szemében minden titkos-titkolt vágyam, csillagok üzenete, sejtelem, igézet, ígéret, végtelen nyugalom. Tenyere száraz, forró, lüktető, ahogy homlokomra helyezi, nem beszél, gondolatokkal üzen, ajkán játékos mosoly. Becsukom szemem, és máris dimenziókon esek át, ott állok a bahiai csillagfényes tengerparton, a lüktető bahiai éjszakában, a hullámok a talpam mossák, ismeretlen, kimondhatatlan bahiai istenek állnak fölöttem, varázskör, a megszokott, az istenek egy nevet, egy arcot, egy csókot, egy ölelést dobtak felém...érintés-lenyomatok, gondolat hullámok, érzések tengere áradt át rajtam...az álom nehezen engedett, ragacsos fél-álomban ringat egész nap, futnék, rohannék valami felé, ami rám vár, a megérzés fura íze, egy fura burokban mozogva, napokig rakosgatom magam köré...
|