2013.07.25. 07:57, Boér Péter Pál
Rózsákat szaglászott Ubul, amikor váratlanul, figyelmetlensége okán, valaki kiemelte. Nem ugrott el, egy szempillantás alatt felfogta, itt a nyolcszázhetven éve várt pillanat, egy igazi hercegnő tenyerén üldögélt és pislogott szemébe, varangyul.
- Jaj, de aranyos ez a kövér béka, nézzétek! - szólt jobbra, balra Réka - Főleg azok a gyönyörű gömbölyű hátsó lábak, mint a sonkák és nézzétek mennyi van még. Kalapos! - szólt hátra.
Erre egy fehér ruhájú, fehér sapkás, kimondottan szakács külsejű egyén jelent meg.
- Ma békacombot eszünk!
Ubul nem erre számított, úgy vágyott már arra a cuppantósra, hogy végre ismét nyeregbe pattanhasson és maga elé kapja kiszabadítóját. A szakács operatívan - nem időhúzó, tesze-toszi vacakolón - ki is kapta álmai hercegnőjének tenyeréből és egy végeláthatatlan hosszúságú, csillogó-villogó, borotvaéles pengével kezdett el hadonászni. Ubul, néhány évszázada mást sem csinált, csak virágokat szaglászott és előbb türelmetlenül, majd türelmesen, aztán ismét türelmetlenül, hektikusan várt, hogy jöjjön már egy bármilyen lepukkant, tökmindegy milyen korú hercegnő és ha orrát, szemét befogva is, de csókolja meg. Most elszomorodott és elordította magát.
- Fegyverbe, láncos buzogányokat elő!
Történt ugyanis, hogy kicsikét másképp alakult az ő békásítása, mint számtalan királyfi társáé. Seregestől változtatták át, egykoron ellenségei, akik még a vegyi és biológiai fegyverek feltalálása előtt megtalálták, a korukat meghazudtolóan humánus kivitelezőt. Igy az egész sereg életben maradt és békésen elmehettek békául. Szabad volt nekik brekegni, jóval a szólásszabadság bevezetése előtt. Most, láncos buzogányaikkal nekiestek az őket befogdosóknak, akik közül az egyik megjegyezte.
- Ilyen békát még sosem fogtam, ez csíp!
Ubul is szorgalmasan csépelte a szakács kezét, aki éppen egytálétellé akarta változtatni.
- Csíp ez is - jegyezte meg halkan, miközben fent kettőt a késen.
- Állj! - sikoltott a hercegnő - Mi van, ha mérges békák?
- Olyanról még nem hallottam, Réka - bökte oda hanyagul a szakács.
- Emberek! Akarom mondani békák! Gyorsan kapjátok elő Kvakkogó professzort és nyomjon fogvatartóm lábába egy ötszörös adag Amytalt!
- Mondtam, hogy csípnek a nyamvak, nyekkentsük ki őket!
Ennek kimondása után, hanyatt vágódva kezdett el horkolni.
- Fiúk, lányok, ezek tényleg mérgesek! A szakácsot itt hagyjuk, akár fertőző is lehet. Ha hozzáérünk, talán ránk is átterjed.
Felugráltak a hintókra, valamint lovaikra, önindítóikkal aktiválták a hajtóműveket és eltűntek, mint bamba béka szájából az ügyes légy.
- Katonák! Több mint nyolc évszázada csücsülünk ebben a lében, eleven kocsonyaként. Ti láttatok már ilyen dübörgő hintót és merev, mozdulatlan guruló lovakat?
- Nem felség! - válaszolta a hadvezér - Bátorkodom megjegyezni, talán mindannyiunknak jobb lenne visszamászni a mocsárba és nagy ívben elkerülni minden szűk évezredenként erre kóválygó hercegnőt. A végén még guruló lovakat csinálnak belőlünk…
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum