Lógás2013.07.08. 06:54, Boér Péter Pál
Nagyon fontos, hogy mikor valaki lóg, jól tartsák a kötelet. Minden oldalról legyen egy-egy felvigyázó, hogy még véletlenül se jusson senkinek eszébe azt elvágni.
Olyan kellemetlen, ha nem himbálózik a fenn lógó, viszont az ide-oda billenésében, rengetegen gyönyörködhetnek. Rúgdal, kapálózik, kínlódik és ha az ünneprontók, nyárspolgári agyában megfordulna egy megfelelő műszer előkapásának ötlete, a kötelet elvágva, a vizuális élmény majdnem a nullára csökkenne.
Minden rúgdolódás, levágyódás, nyögdösés, látvány megvonást jelentene.
A kötelet védők, csuklyát bonthatnának, de igaz kötelességtudóan, kötélhez méltóak. Meg aztán, milyen egy lepottyant kötélen lógó, aki még a mozdulatlanság fázisába sem jutott. Sem a pityergést, sem a hirtelen öregedést nem lehet lerázni a rengeteg, fölösleges lógásról.
Itt most, a két elvágás gátló kötélőr, kiválóan végezte dolgát. Megszűnt a vergődés és az első fogadó mozdulatlanná lett, miután átcsimpaszkodta magát a túlpartra. Leült, a sodronykötél mellett a parton, elégedetten megmosolyogva nézte az őt követőt. Harmadik lendülés utáni vízbepottyanása, megnyugtató volt.
Folytatódott a verseny még néhány szájtátival, de tudta, lendületes haladású, virtuóz , mindent megmozgató kötélcsüngését, egyik sem fogja megcsinálni, lepottyanás nélkül. Kötélen lógni tudni kell!
|