2013.07.07. 10:22, Turcsány Péter
Az utóbbi időkben igen sokan kívánják Wass Albertet „persona non grata”-nak (’nem kívánatos személy’-nek) kinyilvánítani egyik írása, a Patkányok honfoglalása című példázata miatt. (1) Noha a patkányok feltehetően allegorikus színpadra vitelétől Gerhardt Hauptmann Nóbel-díjas író sem ’viszolygott’ Die Ratten (A patkányok) című 1911-ben színre vitt darabjában, egy évvel rá kapta meg a svéd királyi elismerést. Semmi sem új a nap alatt, minden változat, felújítás… még egy Wass Albert írás is… A téma már akkor is a könyvespolcon, ill. a színpadon hevert, csak le kellett porolni… (Ezt meg is tette 2001-ben a Bpest-i Radnóti Miklós színház…)
Noha a patkányozás önmagában sem volt mindig negatívum még a baloldali mozgalmárok körében sem… Lássuk csak Wass Albert fabulája megírásának körülményeit: Az 1930-as évek közepén a Kommunista Internacionle VII. Kongresszusa az antiimperialista népfront nemzetközi kialakítását jelölte ki céljául. Akkoriban több nyelvre lefordítva népszerűsítették az alábbi dalt (ld. Albert Camus jegyzeteit az algíri kommunista internacionalistákkal való kapcsolatáról – amely később nézeteltéréseik miatt megszakadt, a szerző). E dal – meglepő módon – a ’proletárok’ önmeghatározásaként használta a PATKÁNY-motívumot, lássuk:
„... Ha fegyenctelep a sorsunk
Hosszú az ám
Tartós az ám
Ha fegyenctelep a sorsunk
A hegy tövén
Patkánysorban...
Idehozzák majd Tatauinból
Szenegáli dúsajkúakból
A bikákat Bordzstól Uináig
Hol az úr a bikacsök...”
(1936 körül terjesztett mozgalmi dal!)
Ez a baloldal által széles körben ismert dalocska is ad(hat)ta Wass Albertnek az ötletet az 1930-as évek közepén (!) a kolozsvári Ellenzék-ben megjelentetett fabula megírására. E lap akkoriban éppen nem antiszemitizmusáról, hanem elsősorban humanista szerzőgárdájáról volt híres a transzszilván sajtóban.
Az írás a baloldali kommunistákra éppúgy utal, mint a jobboldali lumpenek, ill. a román Vasgárda térnyerésének veszélyére! Nem a zsidókra vonatkozó allegória!
Miképp ugyanerről az időszakról ír Wass Albert később az utóbbi évtizedben már közismertté vált nagyregényében, az Átoksori kísértetek-ben: hasonló álláspontot alakítva ki százada e két rákfenéjének csőcselékéről. Az írót idézem koronatanúként, aki felelősen és hitellel írta le az alábbi sorokat, senkit nem sértve, de a veszélyre figyelmeztetve mindenkor mindenkit:
“Ma m:ár megszokott jelenség, hogy mindazért, ami Magyarországgal történt, az arisztokráciát vádoljuk, vagy a zsidókat. Kényelmes és egyszerü megoldás, ugye? Ha elég gyakran mondogatják, még el is hiszi a világ s belenyugszik. S észre se veszi, hogy ugyanaz a lassú lelki rombolás, mely a régi Magyarországot alásüllyesztette a börtönök és kínzókamrák poklába, ugyanaz a rombolás halad tovább a világ minden részén, lassan, lépésről-lépésre. Az Átok-sorok emberei terjesztik ennek a szörnyű világrothadásnak a csíráját. Nem a hercegek és nem a zsidó bankárok. Még csak nem is azok a fantasztikus álmokat kergető, nagy dolgokat tervező félbolond próféták, akik ilyen, vagy amolyan színű ingeket viselve igyekeznek megmenteni a maguk nemzetét valamiféle megkergült elmélet alapján. Az emberi világ igazi férgei az Átok-sorokról indulnak el, s csak egyetlen céljuk van, hogy Isten világának minden talpalatnyi darabkáját pokollá változtassák át ezen a földön.”
A fenti gondolatok kísérő szavai lehetnek még: irigység, mohóság, telhetetlenség, gátlástalanság, amoralitás, bűnözés, rágalmazás, hatalmi éhség, kisajátítás stb. = honbitorlás, diktatúra. „A patkányok honfoglalása”.
Arról már igazán senki nem tehet, hogy utóbbi időben egyes elektronikus portálok még a Wass Albert-írás címét is megváltoztatva közlik: Patkányok lázadása címen (scc!).
Antikommunizmus és antifasizmus jellemzi, jellemezte Wass Albert mindenkori megnyilvánulásait. Ezt a fontos kitételt vegyük figyelembe, mielőtt felül(het)nénk bármilyen rágalmazásnak.
A példázat újbóli közlésére is sor került a II. Világháború végnapjaiban. De ez sem szégyellhető módon történt… Az Ellenzék c. folyóiratban történt, 1944. június 17-i újraközlésének éppen a németek, a német katonai csapatok közeli fölkerekedésére, erdélyi kitakarodására történt utalás ad(hat)ott újabb értelmezést, aktualitást: „De végül is nem tehettek egyebet: fölkerekedtek és otthagyták a tönkrement birodalmat.” (2)
Mint tudjuk, mint bizonyítékainak nagy számban tanúsítják, Wass Albert a magyar hadsereg zászlósaként, az Erdélyi Hadtest parancsnokának bizalmi embereként sem kedvelte az SS-t, illetve magyarországi helytartóit… Visszaemlékezéséből tudjuk, 44 őszén, egy napi általuk történt fogva tartásának emlékét eltört ujjpereceinek sajgása évtizedekig, sőt haláláig megőrizte.
Turcsány Péter
Ld. Dálnoki Veress Lajos vezérezredes, Erdélyi Hadtest parancsnok háborúból való kiugrási kísérletének kudarca. Turcsány Péter:
Wass Albert a boldog szomorú ember I 126-130. old., Kráter, 200