A facebookos idővonalamon találtam (Kepes)

Volt egyszer egy Nemzeti Ország, élt benne egy nő, Nemz Eti, aki reggel felkelt és elbattyogott bajnokok reggelijének szánt füstlégért a Nemzeti Dohányboltba a sarkon. Ha már arra járt, beugrott a szomszédos Nemzeti Gyógyszertárba is multivitaminért - előtte persze még káromkodott egy vaskosat a multikkal kapcsolatosan, merthogy a trafikban nem volt Multifilter csak L&M. Útját a CBA koronázta meg, majd aznapi teendőit a Nemzeti utcán letudta. Otthon megnyitotta a média csapjait, a Nemzeti Rádiót és a Nemzeti Tévét, egyszerre, hiszen úgyis percre pontosan ugyanaz szólt mindkettőből, ezzel is leegyszerűsítve a hírversenyt a nullára. A Nemzeti Ételfutártól rendelt aznapra ebédet (turulszárnyleves, rántott pávacomb krumplipürével és nemzeti narancsos bukta), hogy el ne maradjon a munkájával, amely nemzeti lobogók és kokárdák csomagolásából és adatfeldolgozásából állt. Eti munkája végeztével lepihent a falra függesztett NeNYI alatt heverő heverőre, megigazította az éjjelin a Vezér képét, csókot lehelt rá, és húsz percre elaludt, ahogy azt a Nemzeti Bankban előző nap egy kedves távol-keleti ismerőse ajánlotta. És valóban! Húsz perc regenerálódás után frissen ébredve sem esett ki NERepéből, mivel aznapra a Nemzeti Színházba volt jegye. Hazafelé vett egy Nemzeti Hírlapot, és beült a Nemzeti utcán frissen nyílt Nemzeti Kávézóba egy "kapucsínó" mellé, elővette okostelefonját, fellépett a NemzetiKözösség oldalára a vezért éltetni. Késő este ért haza, de még a kijárási tilalom előtt, hogy álomra hajtsa a fejét, hátha Emeseként ébred benne, mikor épp egy turul tiszteli meg hátu'rul...