Arca pergamenszínű és kérem szépen először nem érzi úgy, hogy megöli a pihenés, mert előzőleg, amint a szemét kinyitotta, máris késésben érezte magát. Behajította három embernek való reggelijét és nekiindult, mert az életet csak a munka teheti értelmessé. Azzal már kevesebbet foglalkozott, hogy az értelmet összekösse a munkájával. Megannyi semmi hasznú, vagy inkább értelmű, már-már dudvafényezést is elvégzett, csakhogy tele legyen a visszajelzője.
Minden egyes tevékenység, legyen az zsákolás, favágás, vakolás, vagy apró gyermekek életének berózsásítása - kérelemre, virágmentesítése -, után, egy jól markon fogott köszönömtől örömburjánzásba kezdett.
Az elégia kissé más műfaj, nem is tudom miért kapcsolom ide, de ez az ember az este vaksötét beálltakor, ha az inába remegett a fáradtságtól, akkor is dühöt érzett, mert elvesződik hat-nyolc tevékeny órája. Igen, az előbbi műfaj említés mégsem a véletlen műve, bár ő nem is írt, nem is nagyon olvasott, megalkotta az önelégia műfaját. Ugyan a szavak cifrázásához kevésbé értett, mint a tuskó ékkel való szétrepesztéséhez, ezért nem is nevezte ilyen ékesen érzetét, de legbelül bevallotta önmagának, hogy önelégült.
Ebben az esetben tehát, nála az önelégia ténye feltétlenül állott. Igaz, a serény segítőt játszó, inkább volt dölyfös, mint elégedett, hiszen a gyakorlat teszi a mestert, ezért még az ajtófélácsolást sem végezte nála gyorsabban és jobban senki.
Munkamoráljának lényege, a sokat és jól. A pepecselőket nem kedvelte, mert ha azok jól is dolgoznak, de rettentő sok ideig. Rosszabb esetben, trehány munkát adnak ki kezükből. Azokat sem, akik összecsapják ugyanannyi idő alatt mint ő. Meg kell adni, ebben az egyben ideális adottságai voltak. Süvítve repítő szél sebességével csinálta a jobbnál jobb minőséget.
Önelégia... Valaki egyszer a környezetében kimondta ezt a szót, s háta mögött mindenki így nevezte. Szemtől szembe senki nem merte, mert egy ilyen aranykezű kincsesbányát elveszíteni vétek volna, aki néha a köszönömöt sem várja el, csak egy kedves mosolyt. Ha kell, kiírt egy erdőt, másnap visszatelepíti, csak dolgozhasson.
Most a plafont nézi, és míg máskor egyetlen gép zaja sem tiport még idegére, a megpisszenő szúnyog hangjától felnyög. Valami régen nincs rendben, ezt sejtette, de nem vallotta be magának, mert aki dölyfös, vagy gőgös, felfogása szerint mindent elveszíthet, ha nem dolgozik nyolc ember helyett.
Már második napja nem mozdult ki, olyan fáradtnak érzi magát, mintha egész héten, alvás nélkül, futólépésben cementes zsákokat hordozott volna a vállán. Néhányszor feltápászkodott, hogy igyon, vagy egyen valamit. Az ivás sikerült, belenyalintott kedvenc saját főzetű vegyes pálinkájába, de úgy érezte menten meghal. Harapott egy darabka kenyeret is, negyedóra majszolás után tudta lenyelni, pedig szalonnát ábrándozott hozzá, de a gondolatától is hátborsózása lett.
Ez a János még nem tudja, mennyire jól mérte fel az embereket, és egyben milyen határtalanul rosszul. Ebben a pénz uralta világban, ahol apraja, nagyja egy bankó előtt leborul, ha megkéri munkája árát, valódi megbecsülést szerezhetett volna. Lám, micsoda torz és groteszk feszül egyszerre egymásnak. Saját belső kivagyisága és a külvilág látszatmegbecsülése, amely senki mást nem látott benne csak a Jancsit, akinek, ha csettintesz ugrik. Kicsit kerge, légnyomásos, elég neki egy kupica pálinka, esetleg valami kimustrált, már semmit sem érő kacat. Dolgozik, mint a megállíthatatlan robot, ráadásul minőségben sokkal jobban másoknál.
Hát, János így, állapotváltozásának kezdetén nem tudhatta még, hogy korábbi ragadós barátai máris leírták, és a hátralévő fél évben, a lustaságot megtestesítő közmegvetés tárgyává lesz. Majd, ha képes belül rendet rakni, egyensúlyba kerülni saját magával és fölfelé, a harcának hátralévő állomásai után, a végső csata befejezését követő néhány napban a nevét is elfelejtik. Addig még nagyon sok mindent kell újratanulnia, amit talán egykor tudott. A szebb és nagyobb, csillogóbb és drágább patymalatokkal van tele a világ.
A sok önelégiás műfajtárs, akik a hasonló mentalitásúakat nyúzván nyúzzák, még egyenként ad neki egy segítő végigbakancsolást útravalóul.