Üdvözöllek kóbor lovag! Interjú Boér Péter Pállal2013.06.20. 10:37, Közzétette: Kepes Károly
Forrás: Napiász Online
Interjú alanyunk az 54 éves író, Boér Péter Pál. Az erdélyi szerző bő 4 éve publikálja műveit, azt vallja, bár az élet keményen bánt vele, mindig
optimista maradt. Egyszerű vidám és keserű ember, olykor fordítva. Vannak dolgok, amiket túl komolyan vesz, de mindemellett empatikusnak
és toleránsnak tartja magát.
Idősebb Boér Péter Pál saját bevallása szerint 2009 nyarára érett meg a prózaírásra, előtte inkább lírai lelkületűnek érezte magát,verseket írt szívesebben. Első prózai műve azonban neki is tetszett és kis körben is olyan sikeres volt, hogy felbátorodott és újabbakat írt.Ezek nem voltak hosszúak, egypercesként jellemezte korai műveit. A szerző főleg a humor és a romantika stílusokkal dolgozik, elsőprózái is a humorhoz tartozó abszurd történetekhez tartoztak. A prózaírással végül odáig jutott, hogy mára két nyomdakész regénye is megjelenésre vára számítógépen.
Természetesen minden szerzőnek vannak jó és kevésbé jó művei, de Boér úr a gyengébb próbálkozásokat sem dobja el, mondván,később még fel lehet azt javítani, jó lehet még bármire.
„Azt hiszem, helyrehozhatatlanul rossz ötlet nincs, illetve utólagos lektorálással, esetleg saját feljavítással élvezhető színvonalra lehet hozni
szinte mindegyiket.”
Az abszurd, groteszk, szatirikus nézőpont áll a legközelebb az erdélyi szerzőhöz, jelképrendszerében gyakran szerepelmegszemélyesítés állatok és növények beszéltetésének formájában. Okkal használja ezt a módszert, így kényes témákat is fel tud dolgozni. „.. segítségükkel rengeteg kényes témát csomagolhatok, mert ha a rejtett üzenetet nem fejti meg valamelyik olvasó, akkor is élvezhetőnekérzem írásaimat.”
Emellett természetesen hagyományosan elbeszélő írásai is vannak, ezekben virágról, házról vagy valamilyen más köntösbe öltöztetve, az
időről és más megfoghatatlan fogalmakról is ír. Kérdésünkre, honnan merít ihletet, a következő választ kaptuk:
„Az ihletmerítés rendkívül összetett. Minden emlék felhasználható, minden amit látok, hallok, tapasztalok, érzek, gondolok, írásraösztönöznek. Egyrészt a társadalmi igazságtalanságok, arról írok talán legszívesebben, úgy is lehetne mondani legkönnyebben. Adespotokat már számtalan formában pellengérre állítottam, de saját gyermek és ifjúkorom, szüleim, feleségem és hozzátartozóim,valamint barátaim élményeit is gyakran és szívesen dolgozom fel. Az úgynevezett kisemberek csetlés-botlásairól, a nagy
próbálkozókról, hasra esőkről és a leragadt, de optimizmusukat el nem vesztőkről is szívesen írok, illetve tragikus emberi sorsokról is.”
Ha már optimizmus, Boér úr is képviselője ennek az életfelfogásnak, amelyet nagyon jól mutat kitartása is. A szerző ugyanis 90 százalékban
ágyhozvan kötve, immáron 30 éve, egy mitokondriális betegség miatt. Műveit telefonon rögzíti hangfelvétellel, felesége írja át a már kész felvételt.Feleségemindig kitartott mellette,
32 éve boldog házasok. Az írói álmokat dédelgető pályakezdőknek is üzent. Első tanácsa, legyen egy központi ötlet, ami köré felépítik műveiket, nagy vonalakban gondolják végig, miről szeretnének írni, szakadjanak el a világtól, vezesse tollukat a fantáziájuk, későbbráérnek rendezni a kész anyagot. El lehet rugaszkodni a valóságtól, az erdélyi író is rengeteg, úgynevezett hiperabszurd történetet írt, amikorcsak eszébe jutott valami, és elkezdett beszélni. Ezekben előfordult, hogy egy oroszlán tevének képzelte magát és hasonlóan groteszk dolgok.
.
Arra pedig, hogy milyen a jó novella, a következőt válaszolta:
„A jó novella, vagy általában a jó rövid próza, szerintem az, amelyik sok embernek tetszik. Szövege gurul, olvastatja magát, és haegészen más dolga van az embernek, akkor sem hagyja abba a felénél. Nem árt, ha van néhány olyan ismerős, akiket referenciánaktekinthetek, akik nem köntörfalaznak, és nem veregetnek vállon akkor is, ha gyengébbet vagy gyengét írtam.”
|