2013.05.26. 20:48, kodrane
Monológ
Ha próbálok valami szépet tenni,
Sokszor kudarc lesz a vége,
Az akarásom semmivé válik
Csupán álom lesz belőle!
Ha keresem a tiszta forrást,
Már sehol sem látom,
Csak az ihatatlan, poshad
Mérgezett vizet találom!
Ha egyenes úton akarok menni,
Mindig árokba lépek,
Ha repülni szeretnék a széllel,
Csak a porba evickélek!
Valami mindig visszahúz,
Valami új magyar átok?
Kudarcaimra feleletet,
Sehol nem találok.
Csak az okokat kutatom,
Talán, sok rosszat tettem?
Vagy egyszerűen csak éppen,
Rossz korban születtem?
Mert azt látom, amerre nézek,
Egymást ölik az emberek,
Győz a gonosz, éli világát,
S porba hevernek értékes emberek!
Mondom magamnak, fel a fejjel
Ne hagyd magad eltaposni
Próbálok az életemben
Egy kicsi reményt visszahozni.
Jó lenne egyszer, úgymint régen
Együtt dalolni a széllel,
Leszámolni a gyűlölettel,
Nem törődni a torz beszéddel!
Szeretnék sok, sok fényes,
Tiszta ünnepnapra várni,
Vagy talán jó lenne végre
Az örök békére rátalálni.