Vissza és előre itt a Duna mentén2013.05.16. 06:10, Turcsány Péter
Ki tudná itt a Duna jobb partján
hol sétált Piroskájával Vas István?
S ki ismerné azt a zöldséges asszonyt,
ki előtt ma és minden szerdán meg-megáll
s káposztát vásárol Dezsőnk, a Tandori?
S láthatom-e még egy oly pontról,
mely csak ama vándor felhőknek adatik,
hogy megvan-e a macskaköves út,
hol Mészöly két öregje bandukolt át
a Film-regény soraiba? Vagy látjuk-e
zöldellő dombok hurkáit a Hármas-
határ irányában, melyet Janus be is
járhatott, bizony, már Mátyás alatt?
Ki tudja itt, hires Dunánknak partján,
hány esztendő, míg megtelik
minden hullámzó taraja
a vigalmi negyed rengő bárjaival…
S bogozva csomóit, hogyan ragyogja
be a víz épen maradt hasadékait
a keleti napfény, az erre tévedt…
Ki tudja, mit is nyel el a tömeg föl-
földobott inkarnációja, s mit fed el
az elektronikus agyak tolakvó,
önmagunk ellenes inváziója?
Igen, a VÁZ: a VÍZ talán majd megmarad,
de lesz-e még szerelmes pár a sziklák
alatt – Gellért keresztjére rézsút tekintve…
Maholnap újra nyílik már a Várnegyed bazárja,
TERMÉK, TERMÉK lep el, Dunánk, de lesz-e
TÉR még, hol elkiáltja magát a jeges:
„Hoztam a jeget, tessék, tessék”…
Vagy ahol lecsúszik a gyerek télen,
s félteni kell a Tabánban, nehogy
az úton kerekek alatt landolhasson,
lesz-e még valós élet a Dunaparton?!
Megállok Dunánknak partjainál
a hegyen, mely a pesti partra néz…
eklektikus gyöngyszemeit jól őrzi
még e HELY, s benne – mint áramló
gépkocsiforgalom – MOZOG, MOZOG
emberségünk maradványa: szellőzködik
az utcákra áradt, örök hullámú ifjúság.
|
Nagyon jó vers! Azt hiszem, már olvastam valahol! Gratulálok