Óda a trehány molyhoz2013.04.30. 05:55, Boér Péter Pál
Kalandtörténet nyolcvanhét felvonásban
Maranga úr, a ruhásszekrény kinyitása után, ujja hegyét egy bökéssel nekiszegezve irányította sárgacsőrű, kunkorú tarajú papagáját a ruháknak.
- Edd meg!
- Nem oda Buda, ez nem óda – recsegte az, erős papagájakcentussal.
A felvonások egymást vonták le. Előbb gyaloghintóba, majd parittyába ültette. Mindenáron a trehány moly megevőjévé akarta tenni, de Ágasbog, még kölesmag életét is csak lelkiismeret furdalás, és fél napi bűnbánat után volt képes lenyelni. Igaz, akkor mindjárt neki is esett a következő adagnak.
A negyvenedik felvonás üregi epizódja után, teremmotoroztatás következett, de ha menten megkopasztja, rózsaszínű testfestékkel bevonja és kukoricagránát esővel árasztja el, ő akkor sem eszi meg röpködő társát. Egyrészt, mert alapjában nem volt rovarevő, másrészt a békát is szétkopácsolta volna csőrével, ha megteszi.
Az ötvenhatodik fejezetben már a sziklafalon lógott, szárnyaiból hiányoztak a tollak, átrakta őket gazdája hátára. Függött ugyan, de az kétséget kizáróan semmitől sem függött, hogy nem lesz a molyétkezés acélsodrony imitációja. Teli torokból rikoltozta, mint már említettem, enyhe papagájakcentussal: “Menekülj!”
Az utolsó előtti, nyolcvanhatodik fejezet, ezerhatszáz-tizenötödik percében rosszul lett, mert gazdája, akiből minden rosszat kinézett, tényleg megtette... Bevetette a naftalin nevű vegyi fegyvert, majd diadalittasan emelte magasba trehány moly - aki legalább elbújhatott volna, arra a rövidke időre míg kukkolják a szekrényt -, skalpját.
Az utolsó fejezet csak hab volt a tortán, korona egy korhadt kérgű, tragikus drámán. Komikusak is vannak, persze felvegyítve, tragikomédia néven... Immáron alig papagáj, recsegő hangú Ágasbog, eszméletlenül zuhant ünneplő gazdája puhány ölébe. Gondolatai között, még átfutott a puhány gazdaevőre váltó étkezés ötlete, de miután amnéziás állapota lejártával kalitkájában magához tért, erre sajnos már nem emlékezett. Szomorú ez a molyok trehány társaságára...
|