Az útra hívó nyugati szél..2013.03.24. 09:03, csárádi edit
" Földi életünk rövid ideje alatt megtanuljuk azt is, hogy kevés dolog egyértelmű. Az élet nehéz pillanataiban nehéz tiszta körvonalakat húzni. Leghőbb álmaink elérése is igen sok áldozatot követel." / Liv Ullmann/
A Vándor észrevétlen állt meg előttem, a levegő felizott, a macskám a hasamon kinyújtózott, a Vándor gyermek-tiszta kék szem ében némi fáradtság, csillagvilágok üzenete, egy kis rosszallás. Szólni nem szólt, egyik kezét csapongó szívemre tette, csituljon az eszeveszett dobogása, másikat a harmadik szememre, a gondolatai szétáradtak bennem: -Hová tűntek a gyöngyszín percek a napjaidból, az álmaid a nappalaidból, a szívedből?-A dobogás vált erőssé, a varázskör fellángolt, ahogy körbehúzta...egy szemvillanás volt csupán, megint: az útra hívó nyugati szél üvöltött a fülembe, a sivatag szele újra borzolta, szerelmesen simogatta hajam, játszott vele, ölelt, a tenger ringatott, ütemre, az ősök, a vándorok énekét dalolta szívembe, gondolataim közé...-Várunk-suttogták a habok, sóhajtotta a sivatag, a Vándor gyermek-tiszta kék szemében csillagvilágok üzenete, megértés, tűnődés. A varázsjel a homlokomon lüktetett, égetett, nem fájt, a Hajnal piszok-szürke fátyolon tört át, magához húzott, vigasztalt, mint igaz szerelmed minden ölelése, érintése...csókkal utamra engedett...
|
Nagyon szép:)))))))