Kapaszkodj meg ebbe a földbe erősen, magyarom,
Ha nem lehettél szálfa, legyél hát cserje,
vagy legyél csak gyom.

Van már hatvan éve, hogy elültettem.......

Sötét van,aranyfüzér harmatcseppek
csillognak a fák levelén,némelyik kis
gömb kék vagy vörös vagy csak
színtelen ragyog.

Távol az ég csúcsán egy nagy sárga
vibráló csillag fényesedik,akaratlan
vonzástól összekuszált rendben a
végtelenbe zuhan.

Rőt izzású vágyak hullámok reszketnek
a hidegben, megfeketült napok válnak
eltűnt gondolattá szárnyas lóvá amely
oda vágtat ahol az élet kezdődött.

Sötét van, vad széltől hulló hópihék
táncolnak, s néhány nagyon szép
földet ér, és a pásztort várják az égből.

Éjjel fagyott aranyfüzér harmatcseppek
csillognak a fák gerincén,némelyik kék vagy
vörös vagy csak színtelen gyöngyként
üdvözli a végtelent, megremegve.

Hányszor indultam el
a zúzmarás semmitől
a jéghideg kifosztottságig
Mindig egyedül árnyékok
bokraival lelkemben.
Csak az éj fekete szívemre
béklyót kötő Magyar föld óvott,
édes illatával erejével,mint szép anyám karja.

Kétszer vajúdik és születik e földre
Magyarként az ember,
Isten akaratából és az angyalok gyermekekként
nyílik rá a tücsökciripelésű véres pillanat.
Kis remegő zengő csattanású szeretettel átdöfött szíve
milliók álmainak őrzője már,itt a virágzó akácok és
békés hajlású nyárfasorok között.

A napfény ragyogású kristálytetős keresztes templomunkban
törvény és hagyomány a hit és szeretet.
Csillagokkal érkezik jövendő sorsunk,amely az apai
tenyér és anyai öl sugarának varázsló gyümölcs koronája,
őseim megszentelt igaz álma, amelyben hangomra ismertem.

Egy életen át a csontokba
Mint sírhalom a sírhalomra
Ülepszenek,feketülnek a napokba
A véres szégyen szenvedélyek
A gyilkos fertőző átkok, hogy
Ne lehessen az élet többé,élet
A lelkiismeret is legyen csak álom,kísértet.

 

Halkan hörgés nélkül
a csontvázalakú hold elfogyó testét
árnyékát csillagfoltos kékülő tóba rejti.
Ne sírj!
Köd emelkedik a vizek felől s ki hinné
el zihálva ejtett hangod ritmusát
az utolsó dalt,hogy a fehér
tömjénes fehér rezzenésű
villanás fájdalom nélküli?
Ne sírj! Ne félj!
Láncra vert képek bukkannak elő
ismert illatot sodor a szél a gyermekkor viharából
és a zöld szavak végképp semmivé foszlanak.
Dideregve,röptükben fagynak meg a vándor madarak,
bomló testük gyémántként ragyog a vörösesbarna lángoló avarban.

Nézd Uram, az összetört szívem és az életem
Sír,gyászol árva sorsáért
Csillagok könnye hull bánatáért
Kínjai faágként hajolnak e nyomorult világra.

 

"Jó gyerekkorom volt."

Szeptember van......

" Egyetlen gondolat is képes átfesteni szemünkben a világot." / Theodore Dreiser/

" A városnak is megvannak a ravasz cselfogásai, éppen úgy, mint a végtelenül kisebb és sokkalta emberibb csábítónak. Hatalmas erők működnek, melyek a művelt ember megindító kifejezőképességével egyenértékűen csábítanak. Ezernyi lámpa ragyogása sokszor éppen úgy hat, akár egy hízelgő szempár vonzó csillogása. Az egyszerű, egészséges lélek vesztét felerészben az emberfeletti erők okozzák. " / Theodore Dreiser/