Folytasd, Abubu!

a frászkarikát láttam én, doki, nem elliptikusokat... math egyik pillanatról a másikra rosszul lett... lényegében eszméletvesztés volt az (pici rángásokkal), és az utcán történt, pont az ő házuk előtt... képzelheted, mennyire megijedtem... kis híján frászt kaptam... azonnal beszaladtam hozzájuk és szóltam az édesanyjának... aki majdnem frászt kapott a hír hallatán... szóval math "frásza" egy szabályos "frász-sorozatot" indított el 1 perc leforgása alatt...

Abubu! Az isten szerelmére! Azt mondod, szemtanúja voltál az esetnek. Ez azt jelenti, hogy Te is láttad ezeket az elliptikus lényeket?

semmi akadálya, doki (miért haragudnék?)... most nagyot fox nézni, ha azt mondom, hogy szemtanúja voltam annak a találkozásnak... és erről még soha nem beszéltem neked (sem), és ezek szerint math se mondott  neked erről semmit... még alsósok voltunk, de iskolai szünetben történt a dolog math házuk előtt... 

Már ha egyáltalán kerestek valakit, Abubu. Ezt honnan tudhatnánk? Math nekem soha nem beszélt semmilyen "frászról", de ti valószínűleg beszélgettetek erről. Azt mondod, hogy az a bizonyos "frász" és az elliptikusok látogatása összefügg. Hogyan kellene ezt értenünk? Mondhatnál erről többet, Abubu, ha nem haragszol!

a frászt hozod rám, doki, a kérdéseiddel... szóval nem árt tudnod, hogy a "frász" (math frásza) kisgyerekkorunkba nyúlik vissza... math első találkozása a crater-iakkal tulajdonképp "frász"-ban történt, és ez a találkozás meghatározóvá vált a továbbiakat illetően... math a későbbiekben mindig hangsúlyozta, hogy véletlen találkozás volt... ezek az elliptikus lények nem őt keresték...

Rendben van, Abubu. Megpróbálok nem kötözködni veled. Akkor most arról a "frász"-ról kérdeznélek, amely itt, fölöttünk háromszor is olvasható a Helixonia esetében. Először mindjárt az alcímben találkozunk vele, majd pedig  ezzel a szóval zárul a vers. Vannak  elképzeléseim, amelyeket persze a te megvilágításaid általában keresztbe szoktak húzni. Kíváncsi vagyok, hogyan állunk most ezzel!

szívemből (is) szóltál, doki... akkor hát hagyjuk azt a "felállást", hogy én állandóan hülyítlek téged a történeteimmel... de mesélek neked erről-arról, s gondolj, amire akarsz, legyen bár fikció (megengedem), amiről "vallok" neked... ismerős lesz némelyik történet, amit kezdettől fogva masszív szkepticizmussal fogadtál, habár néha el-elgondolkodtál a dolgokon... és hallani fox itt olyan "meséket", melyektől majd adott esteben fejreállsz, de minimum megdöbbensz, esetleg ki fox vetkőzni magadból... de sose felejtsd el, hogy te és a szabad szalon olvasói pontosan annyit hisznek el a történetekből, amennyit jónak látnak... végtére is egy művészeti netújságon lennénk (vagy mi a szösz), ideférnek a "fikciók"... és ne akarj most felsorolást, hogy hány esetben derült ki (ecccercsak) a fikcióról, hogy a legteljesebb valóságról van szó... 

If I had to choose between betraying my country and betraying my friend, I hope I should have the guts to betray my country.

Ha választanom kellene, hogy a hazámat vagy a barátomat áruljam-e el, remélem, lenne merszem úgy dönteni, hogy a hazámat.

                                                                                    (E. M. Forster angol író)

oké, doki... én, ha nem haraxol, tovább "mesélnék"... és ne felejtsd el, hogy te kérdeztél engem, és a kérdéseidre válaszolok (ahogy tudok)... hajdan, azokon a bizonyos audienciákon is te kérdeztél, én válaszoltam... én "meséltem", te hitetlenkedtél, és akkor azt mondtam: a "meséket "nem muszáj elhinned, én nem kényszerítlek erre... mindenkinek a magánügye, hogy mit hisz el (vagy mit nem)... emléxel?... aztán megkértél, úgy "meséljek" neked, mint barát a barátjának, és ne úgy mint kliens a pszichiáterének... az volt a válaszom (emléxel?), ha a pszichiáteremnek "mesélnék", nem pedig a barátomnak, hát oltári nagy ívben elkerülném az ilyesféle válaszokat... és akkor elkezdtünk a gyerekkorban fogant barátságokról beszélgetni... és az őszinteségről... és a "színes fantáziákról"... apropó, doki, te most mit mondanál úgy általában a barátságról?...

Na, most álljon meg a fáklyás menet, Abubu! Tilf-utazás, crater-iak, elliptikus lények, stb. Sejtettem, hogy ide fogunk kilyukadni előbb-utóbb. A régi történeteid. Szórakoztattál már minket ilyesmivel évekkel ezelőtt is ezen az oldalon. És akkor még nem beszéltem a korábbi pszichoanalitikai audienciákról, amikor makacsul ragaszkodtál a "történeteid" valódiságához. Emlékezned kell, hogy én már akkor is leginkább a  "színes fantáziád" eredményének tudtam elkönyvelni  azokat a történeteket. Gondolod, hogy a Szabad Szalon olvasói másként fognak majd reagálni, ha előjössz ezekkel a "mesékkel"?

meg bírlak érteni, doki, hiszen math sok versével találkoztál már... és az ane-ciklus versei valóban különlegesek, vagyis eléggé eltérőek az eddig ismertektől... lehet, hogy nem árulok el most nagy titkot, de ennek a ciklusnak a teljes anyaga nem másból áll, mint math azon írásaiból, melyeket az ő galaxis-közi utazásai ihlettek... érezned kell, hogy a helixonia is lényegében egy tilf-utazás élménye... habár inkább csak feltételezem, hogy itt arról az időszakról van szó, amikor math végre odatalált a crater-i barátaihoz, azokhoz a bizonyos elliptikus lényekhez... 

Nézd, Abubu! Ez a vers sok szempontból más, mint Math többi verse. Persze én nem ismerem az ANE-ciklus további verseit. Elfog a sárga irigység, ha arra gondolok, hogy Te mindet olvashatod, amikor és ahányszor akarod. Vajon milyen lehet a többi, ha Math és Te, nagy egyetértésben, a Helixoniát választottátok nyitóversnek? Megöl a kíváncsiság.