doki, ne bomolj... semmiféle agybaj nem jöhet szóba, de ezt te is tudod... és math talán életében nem volt beteg, csupán erről az egy rosszullétéről van tudomásom, már ha rosszullét volt egyáltalán, mert mi van akkor, ha csak annak látszott... vagy nem?... 

Figyelj, Abubu. A történet elején "pici rángásokról" és "frászról" beszéltél. Nézzük, mit értünk a klasszikus értelemben vett frász alatt. Gyermekeken jelentkező görcsroham, mely eszméletvesztéssel járhat. Gyakori oka szintén a vérsavó csökkent kalcium tartlama. Rendszerint súlyos, lázas betegség rejtőzik mögötte. Az agy megbetegedése is kiválthatja.

ezek a tünetek is túl erősek lennének math akkori állapotának leírására... sem a végtagjai, sem egyetlen törzsizma nem volt görcsben... sőt...

Most megleptél kissé, Abubu! Arról nem tudtam, hogy azon a tanyán élt egy epilepsziás hölgy, aki ráadásul Math távoli rokona. De nézzünk most egy másik "görcsös" betegséget az úgynevezett tetániát. Ez lényegében a harántcsíkolt izmok görcsös összehúzódása, amely a vérplazma ionviszonyainak megváltozása következtében alakul ki. A vér kalciumszintjének csökkenése okozza a görcsös rohamot, mely általában a kéz, alkar izmaiban kezdődik. De ráterjedhet az arcra, az alsó végtagokra, végül a törzs izmaira is. A hangrés görcse életveszélyes állapotot jelenthet.

nem tudom, hogy a tanyán, ahol voltatok, találkoztál-e az öregúr nővérével, mert szerintem inkább ő volt nyavalyatörős, és nem math... egyszer rohama volt a hölgyeménynek épp akkor, amikor náluk jártunk... szegénykém szinte tetőtől talpig görcsölt és rázkódott... és a szája is habzott... math rosszulléte 1000-szer nyugodtabb volt...

Figyelj, Abubu! Három betegség tünetegyütteseit  írnám le itt neked. Kezdjünk az epilepsziával, amit nyavalyatörésnek vagy eskórnak is hívnak. Ismerték már az ókorban is. Pár dolog kiválthatja. Például: koponyát ért sérülés, agydaganat, veleszületett vagy szerzett fokozott görcskészség. A görcsök és az eszméletvesztés miatt, sérülések érhetik a beteget. Ébredés után a beteg rendszerint nem emlékszik a rohamra. Fáradtnak, kimerültnek érzi magát. Persze egy EEG vizsgálat nagy szerepet játszik a gyors felismerésben és akár megelőzésben.

annyira most nem bírtál meglepni, doki, mert várható volt, hogy majd előbb-utóbb csak kibújik belőled a "doktorbácsi"... egye meg a rospic, jöhetnek azok a vaprószok...

Így igaz, Abubu. Majd mesélhetnél erről, de szeretném, ha most visszatérnénk a math roszulléte körüli időkre. Vagyis konkrétan érdekelne, hogyan történt a dolog. Te vagy az egyetlen ember, aki tud erről mondani nekünk valamit. Ne haragudj, de ez engem orvosi szempontból piszokul érdekelne.

tudnék mesélni neked, doki, ezekről a villódzásokról... azt mondtad, középiskolás korunkban történt mindez... vagyis math akkoriban fejezte be  a negyedik évet, te meg én a harmadikat...

És ahogy óvatosan haladtunk előre a sötétben, balra az erdő fölött villódzó fényekre lettem figyelmes. Három másodpercig sem tartott az egész. Lovaskocsik nyomvonalán tekertünk, én mentem elől az épphogy világító lámpával. Aztán újból feltűnt a villódzás. Ahogy hátra pillantottam, láttam, hogy Math is a fények felé nézett. Megálltam, és az erdő felé mutatva kérdőn néztem rá. Azt mondta, ezek csak "eltévedt" meteorok, majd javasolta, hogy üljünk le kicsit a partra, mutat egy-két érdekességet az égbolton. Háttal az erdő felé ült le, s én mellé telepedtem. Na, akkor aztán belelendült. Egy órán át mesélt a különféle csillagképekről, és megmutatta őket az égbolton. Az elején az volt az érzésem, el akarja terelni a figyelmemet az erdő fölötti fényekről, de aztán annyira a történetei bűvkörébe kerültem, hogy elmúlt a rossz érzésem.

ismerős a terep, doki... math meg én számtalanszor jártunk arrafelé... szóval jöttetek a parton folyásiránnyal szemben, jobbra a folyó, a túlsó part egy ligetes rész, balra a nagyerdő, lényegében gyönyörű sík, de izgalmas vidék... 

Hiányolt ám az öregúr is. Azt kérdezte Math-tól: Hát oszt' miért nem jött veletek az a Bubu barátod? Math válaszából tudom, hogy a nagyszüleidhez utaztál Dunántúlra azon a hétvégén. Szóval jól éreztük magunkat. Az öreg alig akart elengedni bennünket. Math többszöri kísérletet tett az indulásra, aztán este 10 körül végre bringára ültünk. Az volt Math ötlete, hogy ne az országúton menjünk visszafelé, hanem közvetlenül a Galga partján, mert úgy jóval rövidebb lesz. Az ő bringáján nem volt lámpa, s az én lámpám is épphogy pislákolt. Gyönyörű tiszta idő volt. A környező falvak és tanyák fényeit eltakarta az erdő.  

hey,doki, közlöm, hogy van szerencsém ismerni a hp-52-t... mit mondjak: minden hörpintés igen kellemesen le tudta égetni benned a bélést, a torkodtól kezdve a húgyhólyagig...az öregúr (math édesanyjának valamiféle harmadik unokatestvére) minden lefőzés után juttatott math-nak egy másfélliteres csatossal, s a használati utasítás ez volt: "kis mértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság"... na de várom a történeted folytatását... hogy a francban lehet, hogy én kimaradtam ebből a buliból... 

Ezzel kapcsolatban nekem is van egy élményem. Középiskolások voltunk, amikor Math beállított hozzánk bringával. Azt mondta, rokonai élnek a szomszéd faluban, illetőleg a falu melletti tanyán. Meghívták őt több napra, de egy nap elég lenne, mondta. Ha elkísérném, könnyebben tudna szabadulni tőlük. Versenytempóban kábé harminc perc alatt odaértünk. Na, volt ám ott minden. Lovaglás. Birkagulyás kondérban szabadtéren. Este szalonnasütés a tanya udvarán. A házigazda, egy jópofa öregúr, igencsak töltögette a különféle évjáratokat. Vöröset, fehéret, majd megint vöröset. Eközben néha egy kis hamisítatlan törkölypálinkát, kísérőnek. Az öreg HP-52-esnek becézte: házipálinka, 52 fokos. Most a gondolatára is eláll a szavam, Abubu. Majd mindjárt folytatom.

ahogy mondod, doki... ám visszatérve a kérdésedre, két fontos mozzanatot említenék math hirtelen "megváltozását" illetően...szinte egyik napról a másikra kezdték el érdekelni a csillagok, úgy értem, amikor tiszta volt az idő, esténként állandóan az égboltot bambulászta... először csak szabad szemmel, majd rövidesen a saját maga által eszkabált házi távcsöveivel... aztán a helyi könyvtárban  már nem volt olyan könyv, amit math ne olvasott volna el, ha az valahogy összefüggött a csillagászattal... állítom, gyerekkora (tán) legnagyobb öröme volt, amikor karácsonyra kapott egy komplett csillagtérképet, amit az édesanyja valami külföldön élő régi barátnője révén tudott beszerezni... rövid idővel ezután math kívülről fújta a csillagképeket (a déli féltekén levőket is), és középiskolás korunkra már betéve tudta a különféle csillagképekhez fűződő görög, római és egyéb mitológiai történeteket...

És kezdettől egyedül nevelte a fiát. Az ötvenes években ez nem volt olyan egyszerű. Néha épphogy volt mit enniük. 

óóóóóóó... minő jóságos asszony volt az a törékeny teremtés... nem ismerek olyan embert, aki ne szerette volna őt... gyógyíthatatlan betegségének híre az egész utcát letaglózta ... anyám és a szomszédaszony (kocsmárosné) járt át hozzá naponta többször is az utolsó időszakban... a végső pillanatig a fiára gondolt, őt emlegette... math volt az ő szeme-fénye...

Rendben, Abubu! Nagyon fontos lenne tudnom valamit. Math változásával kapcsolatban jó lenne valami konkrétum!  Azt mondod, az édesanyja is érzékelte ezt a változást. Volt ennek valami külső jele? Esetleg Math viselkedésében, szokásaiban, gondolkodásában vagy cselekvésében volt valami, ami eltért a korábbiaktól? Ezt feltétlenül tudnom kell, Abubu. Tudom, milyen remek megfigyelő vagy. Sokat segíthetsz. Ha élne Math édesanyja, máris rohannék faggatni őt erről.

csupán 3 éjszaka kellett ottaludnia... madarat lehetett volna fogatni az édesanyjával, mert szegény attól félt, math valami maradandó betegségre tett szert... ám math majd' kicsattant az egészségtől, és úgy jött haza a kórházból, mintha semmi nem történt volna... én azonban tudtam (s nyilván az anyja is), hogy math már nem ugyanaz az ember, aki volt az eset előtt... történnie kellett valaminek az ő rosszulléte alatt... ezt valahogy éreztem... de amikor megkérdeztem tőle, ő mit érzett, azt válaszolta: hirtelen elsötétedett előtte minden, majd villódzó fényes karikákat látott... szerintem az igazat mondta, mert valószínűleg sokáig nem emlékezhetett többre... csak később kezdtek előjönni az emlékek... és majdnem 30 évet kellett várnom, hogy elmondjon mindent...

Math hány napig volt kórházban?

ó, doki, mertem remélni, hogy nem fogod kibírni kérdésáradat nélkül, amit majd rám fox zúdítani... érzem, hogy túráztatod a "motort", mint a forma 1-es pilóták start előtt... szóval megérkezett a mentőautó kis idő múlva, amikor math már kezdett ébredezni, ki-kinyitotta a szemét, de láttuk rajta, nem nagyon tudja, hol van... és beszélni sem bírt még... így hordágyon vitték a mentőkocsiba, és kórházba szállították... az édesanyja vele ment, be sem zárta kaput és ajtókat... szólt nekem meg a kocsmáros feleségének (akivel becipelték math-t az utcáról), hogy nézzünk a házra addig, amíg ő hazaér...

Úgy emlékszem, hogy Mathék, Ti és a kocsmárosék három egymásmelletti házban laktatok, közel az Alsó-réthez. Ha jól tudom, Ti laktatok középen. A mi házunk, a tiétektől kissé messze, a centrumban volt. De folytasd a történetet! Nagyon fontos kérdéseim lesznek.

tudod. doki, hogy akkoriban a telefonvonalak még nem voltak kiépítve (az 50-es évek végén vagyunk), és csak néhány készülék volt a faluban: az orvosi rendelőkben, az iskolákban és a kocsmákban... ezek amolyan tekerős készülékek voltak, megkurblizták, és a postán dolgozó telefonközpontos hölgyemények vették fel, majd ők kapcsolták a kért számot... vagyis a hozzánk legközelebbi kocsmába rohangáltam, úgy 4-500 méterre lehetett, és elmodtam, mi a helyzet... a kocsmáros azonnal kurblizott, és 1 perces beszélgetés után közölte, hogy a mentő már úton van... amikor visszaindultam math házukhoz, már messziről kiszúrtam, hogy senki nincs a házuk előtt... időközben bevitték őt a teraszukon lévő sezlonyra, ahol az édesanyja törölgette őt vizesruhával... marha meleg volt egyébként, mert mindez a koradélutáni órákban történt, volt vagy 35 C°... egy szál gatya volt rajtunk, semmi több...

Aztán?

"hol van"?, kérdezte math édesanyja riadtan, "az utcán, a ház előtt", mondtam... és már szaladt is kifelé, otthagyva a házimunkáját, amivel épp foglalatoskodott... én is kirohantam az utcára (mint  zrinyi)... mire kiértem a ház elé, math feje már az anyja ölében volt, aki gyengéden pofozgatta math enyhén rángó arcát, és szólongatta: "hallod, amit mondok?", "fáj valamid"?... "hallod"?... "mondani akarsz valamit"?... "hallasz engem"?... majd hozzám fordult, hogyan történt a dolog, eközben egyik tenyerét math mellkasára tapasztotta... eldaráltam neki, mi az ábra, amire már sírva kért: "szaladj föl gyorsan a kocsmába, hogy telefonáljanak mentőért"!...