Most már valószínűnek látszik, hogy semmiféle betegségről nem beszélhetünk. Azt mondtad a korábbiakban, hogy amikor Math kijött a kórházból, nem emlékezett a "rosszullétére". Azt is említetted, hogy Math mintha megváltozott volna az eset után. Két dolgot emeltél ki. Az egyik egy fokozatosan felébredő érdeklődés volt az égbolton látható csillagok, csillagképek iránt. Nem beszéltél a másik jellemző dologról.

ahogy így visszaemléxem, valamiféle döbbenetet és csodálkozásfélét láttam... vagy inkább ámulatot, de semmi negatív kifejezés nem volt az arcán... azok a pici rángások, amitől leginkább megijedtem, úgy tűntek később, mintha beszélni akarna, de nem tud... az anyja is megkérdezte tőle: "hallasz engem"?, "mondani akarsz valamit"?, tehát ő is úgy ítélte meg, hogy math beszélni igyexik... ám a szeme végig csukva volt...

Math arcát közelről kellett látnod, Abubu! Engem nagyon érdekel, mit láttál! Milyen volt az arca? Mit olvashattál le az arcáról? Fájdalmat? Esetleg bármiféle érzelem vagy ilyesmi kiült az arcára egyáltalán?

képzelheted, mennyire megijedtem... rendesen "frászt" kaptam... talajt fogtam, majd odasiettem math-hoz, gondoltam, mégsem hagyhatom a kocsiút közepén, ezért a válla alatt átnyúlva, a hónaljánál fogva a járda mellé cibáltam az akácfák árnyékába... és már szaladtam is szólni az anyjának... ezt már elmeséltem...

És aztán?

oké, ott hagytam abba, hogyaszongya: csimpaszkodás közben math felé pillantottam, s épp a mondandómba kezdtem volna... de máris a torkomon akadt a szó, mert azonnal láttam, hogy valami nagyon nem stimmel math pillanatnyi állapotát illetően... hamuszürke volt az arca azokkal a pici rángásokkal, s kapaszkodott még ugyan, de jól láttam, hogy kezd elernyedni a teste (nem pedig görcsölni), majd a következő pillanatban, amikor épp a házuk előtt haladt a szekér, math megvált a petrencerúdtól, s ott maradt hanyatt fekve a kocsiút közepén mozdulatlanul...

Mindent azért nem. Úgyhogy nem ártana folytatnod, Abubu!

mert zseni vagy, doki (legalábbis félzseni)... fogalmam nincs, miért fecsérlem itt az időmet, amikor kitalálsz mindent előre...

Ha nem tévedek, Abubu, azon a keresztutcán a szó szoros értelmében szar helyzetbe kerültetek volna. No de miért is van nekem olyan érzésem, hogy el sem jutottatok a kereszteződésig?

jó... szóval: az egyik petrencerúdon math csimpaszkodott a kezével-lábával, a másikon én ugyanúgy... épp azt akartam mondani neki, hogy csak akkor maradjunk fönt az útkereszteződésnél, ha a szekér egyenesen halad tovább... ha viszont balra vagy jobbra fordul, egyből ugorjunk le...  ugyanis az első keresztutcán hajtották ki (meg vissza) a különféle állatokat a mezőre legelészni... így oszt' az út szinte teljes széltében, végestelen-végig tele volt liba-, disznó-, tehén-, lószarral, ahogy illik... 

Rendben, Abubu! De tudod, hogy nekem azokra az információkra van szükségem, ahogyan akkor láttad és tapasztaltad a dolgokat. Ezt ne felejtsd el! Várom a folytatást.

kezdlek érteni, doki... megpróbálom pontosan felidézni a régi eseményt... persze tudnod kell, hogy kissé másként látom a dolgokat (így több, mint 50 év távlatából), arról nem is beszélve, hogy ma már teljesen tiszta előttem, mi történhetett akkor... hisz', ugyan sok-sok évvel később, nem keveset beszélgettünk erről azzal az emberrel, akivel megtörténtek a dolgok... vagyis közös barátunkkal, math-tal...

Nézd, Abubu! Jeleztem már az elején, hogy lesznek kérdéseim garmadával. Nem akarnálak fárasztani, de hajszál pontosan szeretném tudni Math akkori állapotának körülményeit. Ebben csak Te tudsz segíteni nekem. Senki más. Hál' az égnek, eddig nem zárkóztál el a válaszoktól. Hogy világos legyen előtted, engem az a mozzanat érdekelne, ahogy Math a normális, megszokott tudatállapotából átment egy másik tudatállapotba. Ugyanis inkább erről lehet szó, mintsem holmi "rángásos" eszméletvesztésről. Ha lehetne, erre próbálj összpontosítani! Kösz.

figyelj, doki!... ebbe' a büdös életbe' nem fogom megérteni, vajh miért érdekel téged ennyire részletesen ez az egész... fárasztó tuccc lenni, ha nem haraxol...

Ezek szerint a talajfogás tényleg nem okozhatta Math tudatvesztését. De akkor mi lehettett az? Egyszer csak láttad, hog ott fekszik az út közepén? Odamentél hozzá, és megláttad az arcán a "pici rángásokat"? Az istenért, Abubu! Harapófogóval kell kihúznom belőled minden infót!

véletlenül sem, doki... math az egyik petrencerúdon csimpaszkodott, én a másikon... ez úgy festett hogy a kezünkkel és a lábunkkal is átkulcsoltuk a kábé másfélméterre hátranyúló rudat, ami nagyjából nekünk derékmagasságban volt a talajtól... vagyis lényegében visszintes helyzetben lógott az egész testünk nem több, mint 2-3 centire a homokos "kocsiút" felszínétől... innen aztán végképp nem lehetett leesni, sőt... a röpke utazásokat általában úgy fejeztük be, hogy egyszerűen elengedtük a rudat, és belehuppantunk a puha homokba... vagyis az egyéb játékaink során 10-szer nagyobbakat tudtunk esni (mert tudtunk esni), és  egyetlen karcolásnyi bajunk nem lett soha...

És egy ilyen alkalom  egyszer csak Math eszméletvesztését eredményezte, ahogy mondtad a korábbiakban. Esetleg a földre zuhant és bevágta a fejét? 

csakhogy mi frankón művészetté fejlesztettük a csimpaszkodást... amikor feltűnt egy szekér az utca végén, a járdán elindultunk szemben haladva, és még véletlenül sem néztünk a szekér felé, hanem "elmerülten beszélgettünk" egymással... majd ahogy a szekér elhaladt mellettünk, már be is rohantunk az út közepére, és felkapaszkodtuk a saroglyára... vagy a szekéren túlnyúló petrencerúdra...

Na, erre nem gondoltam volna. Nem lehetett ez veszélytelen játék, ha arra gondolok, hogy a bakon ülő "pilóta" nyilván nem helyeselte a kedves kis szórakozásotokat.

nos, a falu közepe táján, ahol ti laktatok, korántsem volt akkora szekérforgalom, mint a falu szélén, ahol mi laktunk... a galga folyótól és a parti réttől és erdőtől csupán 2 utca választotta el a mi utcánkat, így a szénával, szalmával, fával, egyéb terménnyel megrakott szekerek zöme a mi utcánkon közlekedett... a megrakott szekerek végére kapaszkodtunk fel, és utaztattuk magunkat... ezt hívtuk csimpaszkodásnak...

Így aztán, gondolom, most villámgyorsan beavatsz minket a "csimpaszkodás" tudományába!

mindig elfelejtem, doki, hogy te ("belvárosi gyerek" lévén) kimaradtál ezekből a gyerekkori finomságokból...

Márhogy csimpaszkodás? Így már minden teljesen világos, Abubu! De hát miért nem ezzel kezdted? Szóval csimpaszkodás. És amúgy jól vagy?

mi tagadás, azt még tényleg nem említettem... csimpaszkodás közben történt a dolog...

Na, ez az, amit csak Te tudhatsz pontosan, Abubu. És ha mindenképp meg akarnád osztani velünk a kis tudásod, elmesélnéd, hogyan történt Math rosszulléte. Álltatok a ház előtt, mondjuk, beszélgettetek, és Math egyszer csak összeesett? Esetleg játszottatok valamit az utcán, és Math hirtelen kinyúlt, mint egy béka? Egyáltalán hogy történt az egész? Nem lenne ám baj, ha ezt mi is tudnánk pontosan!