óóóóó, kicsi szívhúsom... annyira imádlak, ahogy így egyből nekiláccc minősíteni minket... és ez a "perhanajder"... na jó, legyen... de ígérd meg kicsi szentem, hogy legközelebb már inkább pernahajdert írsz... jóvan?...

Jajmá a két perhanajder hátt megen vitáznak, mer ezek álanndójan ám má gyerek korukba egyfojtába oszt úgy untam sokkszor mer amúgymeg nagy haverok oszt kész.

ha ennyire ismersz, tisztában kell lenned azzal is, doki, hogy leginkább akkor szoktam ragaszkodni az igazsághoz, ha igazam van... tudom, hogy most mosolyogsz, de egyből lehervadna a vigyor a szőrös orcádról, ha katácska (közös barátnőnk) megszólalna ezügyben... 

hallod?, katácska!, szívemnek kicsi virága! (nekijjje)...

Elég. Nézd, Abubu! Gyerekkori barátok vagyunk. Ugyanakkor jó huszonöt éve vagyok a pszichiátered. Vagyis tudom, kár lenne most kötnöm az ebet a karóhoz. Te akkor is ragaszkodnál a "robot" verzióhoz, ha agyonütnének.

minden stimmel, doki... a múlt hét kedden ugrott be hozzám roby (math robotja)... közölte velem, hogy math utasítására másnap hollandiába utazik 2-3 napra... ennyi elég?

Jellegzetes járására figyeltem fel a J.W.B. gyalogjárdáján. Amikor egymás közelébe értünk, négy-öt méterről tisztán láttam az arcát is. Mire sikerült lefékeznem és kiszállnom az autóból, már nem leltem őt se égen, se földön. A múlt hét csütörtök koradélutánján történt mindez.

ettől eltekintve lefogadnám, hogy meg mernél esküdni: a múlt héten math-t láttad amsterdam-ban...  és biztosan emléxel, pontosan melyik nap volt ez...

Ugyebár nem először próbálkozol nálam ezzel a történettel. Nem árt, ha tudod, hogy ezt a "kis esti mesét" továbbra is nehezen akarja bevenni a mostanság amúgy is érzékeny gyomrom.

ugyebár tényleg nehéz lenne... azonban rendkívül könnyen összetéveszthető roby-val (math személyi robotjával), aki megszólalásig hasonlít math-ra... még nekem is sikerül néha összetévesztenem őket... ugyebár...

Csakhogy ha valakik, akkor Te meg én pontosan tudjuk, hogy Math-t elég nehéz lenne összetéveszteni bárki mással. Ugyebár.

miért is zavarna... hogy az autódból esetleg nem jól láttad azt a valakit, akit véletlenül math-nek képzeltél...

Honnan? Néhány napja saját szememmel láttam őt. Amszterdamban, a Jan Willem Brouwersstraat-n gyalogolt. Mire sikerült megállnom és kiszállnom az autóból, Math felszívódott, mintha a föld nyelte volna el. Mindez persze nem zavar téged! Remélhetőleg!

úgy van, ahogy mondtam, doki... hogy math hazautazott volna, vajh honnan vetted ezt a marhaságot?...

Figyelj, Abubu! Mostanság Math itt tüsténtkedik kicsi planétánkon? Mintha a múltkoriban azt mondtad volna, hogy több millió fényévnyi távolságra lenne csak lelhető jóöreg barátunk.

áááááááá... régi szép idők...

Ezt én is tanúsíthatom. Ám Math csak akkor villogtatta ezt az erényét, amikor röpke tivornyázásaink alkalmával sörben utaztunk, és vödör volt a mérték.

mi tagadás, voltak idők, amikor mi sem nagyon szerettünk tökjózanok lenni... habár math az alkoholizálás területén (is) bámulatos mértékletességre képes...

I'm scared to death of being stone cold sober.

Betegesen rettegek attól, hogy holtjózan legyek.

(Jerry Lee Lewis amerikai rocksztár)

még szép, hogy emléxem, doki... nem tudni, minő kalandvágyból, de a versek roppant érzékenyen tudnak érinteni (és vérzékenyen), így oszt' amelyiket legalább ecccer elolvastam, már ha végig bírom olvasni egyáltalán, azt soha nem tudom elfelejteni...

ím az általad említett versike:

kisfröccs, ha mondom,

segít a gondon,

már egy köbcenti

helyrebiccenti !

Miért ne emlékeznénk!? Szerintem Math is emlékszik arra, hogy ha véletlenségből bort találtál fogyasztani, azt leginkább kisfröccs formájában tetted. Jókat röhögtünk, mert előtte sose felejtetted elmondani azt az idétlen kis versikét a kisfröccsről. Emlékszel még rá?

na igen... math is hasonlókat mondott a jóatyám boráról, mind a mai napig emlegeti... és persze tudjátok, hogy ami az itókát illeti, nekem a bor soha nem tartozott kedvenceim közé, mert inkább a sört favorizáltam, erre emlékeznetek kell...

Hey, Abubu! Mintha Math meg én is azok közé a jóemberek közé tartoztunk volna. Minden évben kaptunk egy csatosüveg kóstolót az öregedtől. Mennyei itóka volt az!

mind a mai napig található a kertünkben néhány tőke kékoportó... annak idején apám külön kezelte ezt a szőlőfajtát, és kiváló vörösbort készített belőle... ez az "édes rubin bor" (ahogy a fenti versben neveztetik) kedvenc nedűje volt pár jóembernek a környéken...