- Asszony, a rendelet értelmében kötelesek vagyunk megtermelni saját energiaszükségletünket. Légy oly szíves hanyatt feküdni!

- Megtörtént!

- Na most én is - a szokottól eltérően -, hanyatt fekszem. Ne mozogj kérlek, nem szeretném, hogy az orrodba illeszkedjék valamelyik lapát. Várj, most oldalra nyúlok és behúzom a szerkezetet. Tudod mint állampolgár és jó hazafi, esetedben honleány - vagy mi -, kutyakötelességed azonnal elaludni! Ugye szereted a vaníliás krémes fagyit? Álmodj olyan szépet, amilyent csak te szeretnél álmodni, egy gyönyörű, halvány rózsaszín, kettényitható Woody Allen fej formájú, habos vaníliás fagyit. Három, kettő, egy, elalvás, start!

Ez meg is történt. Kilőttek, amúgy üres nézőtér, fanfárokkal ide-oda menetelő katonáinak módján, parancs alá vető masírozással, a kötelező alvás hajat borzoló versenypályájára.

Mancika csendesen fújdogált, Gábor, a Richter-skála szerinti, kilences fokozat környékén rezegtetett.

A bölcs vezetés, energia előállításra buzdította, sőt kötelezte a polgárokat, némi fizetés ellenében. A saját termelte feszültségért, csak valamivel kellett többet fizetniük, mint egy hétköznapi, erőmű-áram kilowattjáért, de ennél környezetbarátabb és takarékosabb módszer nem létezett. Tudniillik, a nulla befektetéssel termelt energiáért fizettetni, igen-igen okos gazdaságpolitikát folytató vezetés képes csak. Azt, hogy ez polgárainak, a barackos bukta, rózsaszín pirultjánál is hasznosabb, külön erre a célra alakult optikus csoporttal, némi befolyást meresztő szemüveg dioptriáin átlátással, érték el. Sikeresen lelkes volt a fogadtatás!

Korábban, hét órában határozták meg a felnőtt ember alvásszükségletét, bár egyesek kilenccel is álmatlanok voltak, mások hat óra szunyókálást is sokallottak, most kötelezővé tették a napi kilenc órás, generáló alvást, szigorúan hanyattfekvő állapotban.

Kisebb méretű szélkerekeket szereltek az ágy fölé, amelyeket lefekvés után, egy mozdulattal lehetett helyre billenteni közvetlen az alvó orra és szája felé. Ezeket az inger fokozására, sült kolbász illattal kezeltek. Szigorú terápia után, mikor már mindenki képes volt, valóban kilenc órát aludni egyfolytában, hanyatt fekve, minden erőművet be lehetett zárni. Reggelre, a tározók dugig teltek elektromossággal, túlalvás esetén, az alvók hajszálai szerteszét radiáltak.

A háztartások legaktívabb energia termelőit - ezáltal a legvaskosabb befizetőket -, évente egy darab, nulla vízfogyasztású, energiatakarékos tevével jutalmazták, amit kötelező volt elfogadni, záradékként beiktatva, hogy a következő évben megtermelik a teve szerény, víztelen takarmányozásának többletenergiáját és befizetik annak költségeit, egy fényesebb csokrú, 20-as égőkkel gyéren megvilágított, teveparkolókkal tűzdelt utcájú, erőmű mentes, önkéntesen termelt és fizetett, ingyen energiájú szép világért.

A két km/órás luxustevék elhalálozása kapitális bűncselekménynek számít, már csak azért is, mert esetükben a fejre szerelt, 24 órás energiageneráló szélkerekek surrognak, nem úgy mint az elkényelmesedett, éjjel heverők, alig kilenc órás noszogatásra történő kerékpörgetése.

Meg kell adni, hogy a beszerelt szélérzékeny Vracsek bogarak, amint a horkolás ereje a normában foglaltak alá zuhan, maguktól akkora csípést adnak, hogy a lumpoló, álmában dolgozni nem akarót, szorgos görgő horkolásra, energetikus légkilövellésre serkentik. Forogjon a kerék, forognia kell.

A leselejtezett tevék tevékenységét, pénzben ki lehet váltani, ám ha egy családtag elszabotálja a termelést és netán meghal, az elhalálozási adó - aminek bevezetése elkerülhetetlenné vált, egy öntudatlan társadalomban- nem elégséges a hiba helyrehozására. Az életben maradt társ, vagy családtagok túlórában, ha ketten voltak, akkor 18 órás napi horkolással kötelesek a szabotőr büntetésének kifizetése mellett, a kimaradt munkaegységet végighorkolni.

Egykor, árokpartokon fetrengő ősök nem értenék utódaik vizesárokba bújását, hogy legalább a víz alatt, napi fél órát ne kelljen horkolni.