xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Az idő és a tér közötti különbség az, hogy a különböző dolgok a térben egyidejűleg, az időben egymás után vannak. Egymásmellettiség azonban mindig egyidejű létezést jelent egy meghatározott kommunikáció-összefüggésben. Ami ugyanis nem tud egy másik valamivel kommunikálni, arról nem állíthatjuk, hogy ugyanebben a térben van jelen. Ha pedig a teret az egyidejűség határozza meg, akkor ez azt jelenti, a teret az idő határozza meg. Pontosabban szólva az idő egy meghatározott modusza, a „jelen” határozza meg. Akkor már nem tudunk különbséget tenni tér és idő között, sokkal inkább azt kell mondanunk, a térben a Jelen nyilvánvalósága nyilvánul meg.

Az idő valódi szerkezete, a múlt, a jelen, a jövő különbözősége sohasem szemléletes.

A tér az a kommunikációtartomány, amelyben a különböző dolgok egyidejűleg léteznek. A tér az a forma, amelyben mi a különböző dolgok egyidejű egymásmellettiségét elképzeljük. A tér a különböző dolgok egyidejű jelenének struktúrája, tehát az idő egy struktúrája.

Már a klasszikus fizikában is önkényes az idő és a tér megkülönböztetése, mivelhogy a klasszikus fizika az időt egy négydimenziós koordinátarendszer egyik koordinátájaként kezeli. Egy koordináta önmagában lehetetlen gondolat. Valójában a klasszikus fizika a négydimenziós koordinátarendszert egységnek tekinti. A tér három koordinátarendszere azt a formát jelenti, amelyben a különböző testek egyidejűleg lehetnek jelen.

A negyedik koordináta az irányt mutatja, amely irányban a különböző események történnek, ha ezek az események nem egyidejűek.

A klasszikus fizikában a térdimenziók lényegében a Jelen lehetséges dimenziói. Az idő és a tér megkülönböztetésére azért volt szükség, mivel az időt magát is a metafizikai istenfogalmának megfelelően álló Jelenként szemlélték.

Ha az idők összességét úgy tekintjük, mintha az egy egyenlőnek megmaradó Jelen-ség lenne, akkor a Jelen két különböző formája kibékíthetetlen ellentmondásba kerül egymással. Ebből adódik a szükségszerűség, hogy az időt és a teret szét kell választani.

Ha az időt és a teret mint egységet széttörik, akkor az anyagot és a szellemet, az okságot és a szabadságot, a létet és a gondolkodást is el kell egymástól választani.

Számunkra az utóbbi néhány század tradíciója nyomán olyan magától értetődő az idő és a tér megkülönböztetése, hogy az a gondolat, miszerint a tér dimenziói lényegében az idő dimenziói, abszurdnak tűnik fel.