Naivan, mindig úgy gondoltam, a múlt már megtörtént, és az úr isten, sem tud változtatni rajta. Hát tévedtem. Ha az isten nem is, az ember igen. A múlt, állandó mozgásban van. A mindenkori politika tartja mozgásban.

Történészek, régészek, politológusok, politikusok, és az emberi élet számtalan területén tevékenykedő megannyi okos ember munkálkodik azon, hogy a jelen politikájának megfeleltesse a múltat. Hihetetlen mennyiségű emberi, és természeti erőforrást pazarolva küzdenek azért, hogy a jelen, és a jövő generációja részére, „történelmet” alkossanak, önmaguk, vagy vélt igazuk elfogadtatására. Népszokások születnek, tűnnek el, emberi életek sokaságát áldozva a politika oltárán.

A történetírás hatalma nem ismer határokat. Már egyetlen írásjel, megváltoztatása is elegendő arra, hogy ezeréves dokumentumok, amúgy sem igazolt objektivitása, teljesen új értelmet kapjon, a ma embere számára. Mai világunkban, a gyors médiák, az internet segítségével, a világ összes nyelvén pillanatok alatt eljuthat az emberiség legeldugottabb zugába is az aktuális história. Az éppen uralkodó politikai, és gazdasági hatalmak, létük igazolására használják, hatalmi törekvéseik elérése céljából. A mai magyar történelemhamisítók még azt a fáradtságot sem veszik, hogy megvárják, amíg az 50-60 évvel ezelőtt már élt emberek kihaljanak. Szemünkbe hazudnak, gátlástalanul, szerzett (vásárolt, stb.), műveltségük jogán.

A politika moslékos vályújánál tülekedve próbálnak elmerülni, időnként egymást is eltaposva, a gondozó „gazda” hizlaldájának, szennyes óljában. Nyakkendős disznók hada, próbálkozik nap, mint nap, eddigi életem magyarázásával. Próbálják elhitetni velem, nem úgy éltem, ahogy. Nem igaz, amit láttam. Nem jól emlékszem. Való igaz. Sokáig azt hittem, létezik történelem. Azt hittem, létezik múlt. Azt hittem, vannak őseim, kikre büszke lehetek.

Már tudom, csak a jelen létezik, az is csak egy pillanatig, mert mindig van egy óriási konda, mely teljesen új „értelmet” ad neki, attól függően, éppen melyik vályúnál hízik.