Gyermekkoromban volt szőlőnk, és sokat járkáltunk ki nyitni, horolni, metszeni, kaccsolni, födni stb...

Jóska nagybátyáméknál pihentünk meg, ( kinek háza a szőlőkben volt ) a jólvégzett munka után. Az öreg Zsilka is ott volt a feleségével, és szokás szerint jól beitaloztak. A öreg Zsilka egyszer csak se szó, se beszéd a feleségének a hátára vágott a nyitó kapával. Rendesen a fokával csak úgy döngött az öregasszony háta. Ahogy tudom nem lett baja az öregasszonynak bár mostmár ezt kétlem. Na elég is volt a pihenőből, és indultunk haza felé, mert mink a faluban laktunk,  jó 2,5 kilométernyire. A házunkban volt egy rejtekhely kialakítva, melyben egyetlen óriási boroshordó volt csupán. Ide csak egy picike ablakon lehetett bemászni, egy felnőtt be sem fért. Teljesen körbe volt falazva. Mi gyermekek jártunk be kezelni a bort, és ha szükség volt rá, hoztunk is néhány litert saját fogyasztásra. A fináncok elől rejtegették szüleim, mert akkoriban rendszeresen jártak a faluban. Én is kivettem a részem belőle, mert időnként eladtam belőle, ennek annak. Így már kisgyermekként megismertem a pénz hatalmát. Rendszerint fegyvereket vásároltam, no nem igazit, hanem játékfegyvereket melyeket az öreg temetőben levő bungimban tartottam amíg használtnak tűntek. Sosem jöttek rá szüleim a csalásra mert vigyáztam, és csak akkor folyamodtam a pénzszerzés eme módjához, mikor a faluba új fegyver érkezett. Sietni kellett mert hamar elfogyott és az utánpótlás nemigen volt megoldva.

Egyzer Jóska nagybátyám  tök részegen beállított hozzánk és a gangon ülve szórakoztatott minket. Meleg nyár volt és a kovászos uborkát is be kellett hozni az árnyékba mert túl gyorsan forrt. Bátyámék éppen otthon tarózkodtak, ők már nagyobbak voltak, huszonévesek és gondolt egyet akovászos uborka léből egy fél literes korsóba öntött, gondosan lesöpörve a tetejéről a pimpót és a kenyér darabokat. Ezt kínálta Jóskabátyámnak mondván...
- Büki bor. Ők ugyanis bükön laktak és csak ritkán látogattak haza,
Jóska bátyám kóstolgatta, fanyalgott ugyan de megitta a meleg kovászos uborka levet.
Csak ennyit montott...
- Fájin. És rövidke unszolás után elfogadott mégegy pohárral.
Jóska bátyámról többet nem is írok, hisz gondolhatjátok milyen ember volt.

Hanem volt nekünk egy présházunk kinn a szőlőkben. Hatalmas prés volt a közepén és más már el sem fért benne. Nagy négyszögletes szőlő tartója volt és egy óriási gerenda keresztbe a tetején. A mai napig sajnálom ezt a prést, mert olyan jól nézett ki. Csörlővel kellett megemelni a gerendát, mert olyan nehéz volt. Kinn a présház előtt volt egy ásott kút és két nagy betonkád, a permetezéshez. Akkoriban egyedül rézgáliccal permeteztek, semmi más vegyszer nem kellet a szőlőműveléshez. A homok dombok ontották aszőlőt ha az rendesen művelve volt.
Ahol én laktam a legmagasabb hely egy kb 15 méter magas hely volt melyet kalapos hegynek neveztünk és ott sem volt szőlő. Hát ennyit a hegy levéről.