Azt mondta régen nagyapám,
Amíg élsz, csak akarnod kell!
Az akarat hatalmat ad,
Hát soha, soha ne hagyd magad!
Fordulj bátran szemben a széllel,
Ne állj szóba az ellenséggel,
Ne ijedj meg, ha sokan vannak,
Mindig adj esélyt magadnak!

Ne gondolj a gyötrelemre,
Csak a végső győzelemre!
Megsebeznek, folyik a véred?
Ha erős vagy, van esélyed!
Csak a célod legyen igaz,
Nem szabad, hogy győzzön a gaz!
Mert ha nincs is semmi másod,
Nagy erő az akarásod!

Nem sokat érsz a szép beszéddel,
Fordulj hát bátran szemben a széllel!
Ha csak könnyed van már,
Nincsen másod, erőt ad az akarásod!
Jó nagyapám, hogyha tudnád,
Milyen sokan vannak azok,
Kik sunyi módon meglapulva,
Lettek ország gyalázó gazok!

Mit mondanál, ha köztünk élnél?
A tanácsaiddal mit remélnél?
Azt mondjam én is az unokáknak,
Hogy ereje van az akarásnak?
Ha úgy akarjuk elvész a gaz?
És egyszer mégis győz az igaz?
Csak könnyünk van már nincsen másunk,
Hát mit ér így az akarásunk?

Jaj nagyapám még most sem érted,
Hogy semmivé váltak a remények?
Nincs már értelme a szónak,
Hatalma van a naplopóknak!
Vagy egyszer mégis felkel a nap
Eljön végre egy tiszta holnap,
Hol az ember emberként élhet,
Hol egy szebb jövőt remélhet?