Néhányan a Szalon munkatársai közül (infó: egérrávitel a képre)

 
 

 

 

 

 

 

 

 
 
Bejelentkezés:
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 


 

 

Kedves Látogatónk! Hálásak vagyunk a bejegyzések olvasására szánt idejéért!


Bookmark and Share

 
Látogatottság:
Indulás: 2010-07-05
 

A porból kiáltok!

Ne nézzetek

rám ferde szemmel,

tele van a lelkem félelemmel,

és nem vagyok más

csak egy ember,

sem szentéletű,

sem gazember.

Nem vagyok

pogány mint vazúl,

csak a föld porából gyúrt az Úr,

néha keservesen sírok,

néha buta verseket írok,

néha szeretnék még élni,

máskor a túlvilágra lépni.

De lelkemben halkan

cseng az ének

"szeretném ha szeretnének

s lennék valakié!"

 

Katt a képekre!

 

 
Bloggereink

 

 

 

Munkatársaink honlapjai, blogjai

 

 

 

 Baráti blogok:

 
Finom sütemények blogja!

 
Szalonunk a Facebookon

 


Jépont honlapja,

blogjai


Irodalmi portálok


Dudás Sándor képei





 

Váczy J. Tamás est 1992. Hatvan

 

 
Pályázati hírdoboz

 

 

 
Szabad Szalon
 
Linkajánló:
 
Felíratkozás hírlevélre
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Blogajánló

 

 

 

A nap vicce

 

 

Üzenőfal
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Blogoldal: ide lehet tartalmat feltölteni, írni!

A Puszi

2011.09.20. 07:11, kodrane
Címkék: kodrane
Igaz történet...

Tavasz volt, gyönyörű ünnep, május első vasárnapja, az édesanyák ünnepe. Virágzott az akác a ház előtt. Ezer kis bogár zümmögő kórusa szolgáltatta a zenét a szép ünnephez. Áradtak a folyók és áradtak a könnyek, mert 1942. írtunk, és javában tartott a háború. Édesapám, mint határvadász, Orosházán szolgált, éppen szabadságon volt, de keresztapám már a frontra készült. Sírt nagymama, sírt édesanyám, fejét vakarta nagyapám, és sűrű káromkodással az eget vádolta, hogy nem elég a háború, ráadásul itt az áradás, víz alatt vannak a földek, nem lesz termés, ha ez így megy tovább! Nyolc éves voltam akkor, ha felfogtam is valamelyest a dolgot, mégis csak gyerek voltam, vidáman játszadoztam a vízben álló legelőn. Éppen azon fáradoztunk testvéremmel, ki tud több szitakötőt fogni, amikor elém sodort a víz, egy kapálódzó pici kutyát. Sikoltozni kezdtem, hogy valaki mentse meg szegényt, közben egyre közelebb kerültem a mély vízhez. Keresztapám közelebb jött és visszaparancsolt a partra, de csizmás lábával közelebb lépet és elkapta a vergődő pici állatot. Kezébe fogta, forgatta, nézegette, aztán azt mondta, úgy látom ez valami farkas keverék, ha megmaradna szép, nagy kutya lenne belőle. Én meg sírva kérleltem, adja nekem, majd én „kinevelem”!Nevettek a furcsa mondáson, de végül kezembe kaptam a kis jószágot. Hogy csináltam, ma már nem tudom, a  lóistállóba vittem, meleg ruhába csavartam, a testemmel melengettem. Anya adott meleg tejet, meg az öcsém régi félig szétrágott cumiját. Melegítettem cumiztattam, és bár olyan pici volt, hogy még a szeme sem volt kinyílva, életbe maradt. Nagyon boldog voltam, szeretgettem, puszilgattam, aminek következtében a család elnevezte Puszinak. Pár nap múlva már mindenki kényeztette, becézgette, ő lett a család kedvence. Napról napra szebb és okosabb lett. Világos, sárgás színű szőre volt, ahogy ma mondanák, zsemlye színű. Nagy csula füle és eleven barna szeme, játékos természete miatt mindenki szerette. Csodálatos módon, a két öreg puli is elfogatta. Szemlátomást nőt, erősödött. Reggelenként, ha legeltetni mentünk, már jött velünk, és hamarosan megtanulta a pásztorkodást. Amíg mi gyerekek iskolába voltunk, nagyapám mellé szegődött, aki szántani vagy vetni ment a határba. Ott meg tanult vadászni, úgy hogy sokszor fácánnal, vagy nyúllal örvendeztették meg édesanyámat. A tanya alatt csordogáló érparti nádasba vadkacsát fogott. Nem csoda hát, hogy olyan volt, mint egy igazi családtag! Volt nekünk rajta kívül több kedves kutyánk, de nekem ő volt a legkedvesebb! Közben dúlt a háború, egyre jobban közeledett felénk a front, ahol édesapám is harcolt. Szeptember elején, nagyapám ágynak esett, orbáncos lett a lába, nagymama gyomorfekéllyel küzdött már évek óta. Édesanyámra maradt a sok jószág, a betakarítás gondja, az öreg szülők gondozása, meg mi hárman gyerekek. Orvosi igazolással kérvényezte édesapám leszerelését. Haza is jött édesapám, mint családfenttartó, de tartalékos katonaként volt nyilvántartva, vagyis nem hagyhatta el a lakóhelyét, két lóval, kocsival, katonaruhával felszerelve készenlétbe kellett állnia a bevonulásra. Persze ez is nagy segítség volt, mert így már levette a terhet édesanyámról. Közben egyre közeledett a front, már hallottuk a távoli ágyúzás hangját, láttuk a fel- fel villanó rakéták fényét, nagy teherszállító repülők húztak el felettünk. Vólak akik menekültek, bíztak benne, hogy nem éri el őket a háború. Mi maradtunk. Édesapám azt mondta, ha ide ér is a front, a városokat célozza az ellenség, a tanyák nincsenek veszélyben. Sajnos nem úgy történt! 1944 szeptember 24-én, este jött két német katona, hozták a parancsot édesapámnak a bevonulásra. Az volt a parancs, hogy  egy kocsi lőszert kell vinni az Ónagylaki határra, ott várták a szovjet betörést. Azzal búcsúzott, reggelre megjövök.  Mi édesanyámmal és nagymamával nyugodtan lefeküdtünk, nagyapa meg kint az istállóban, a szénatartóban tért nyugovóra.  Másnap reggel 24-én, arra ébredtünk, hogy valaki veri az ajtót. Édesanyám, kiugrott az ágyból, egy szál ingben szaladt ajtót nyitni. Azt hittük édesapám jött meg, de nagy ámulatunkra egy orosz katona nyomult be édesanyám után. Első dolga volt, hogy az édesapám zsebóráját az éjjeliszekrényről zsebre tegye, aztán édesanyámat kezdte kirángatni a szobából. Szegény védekezett, kiszaladt az udvarra, segítségért kiabálva. Nagyapám, édesanyám segítségére sietett. Hogy azután mi történt nem részletezem, most is nehéz róla beszélni!  Ami mégis a történethez fűződik, az, hogy édesanyámat és nagyapámat az oroszok összeverték, elhurcolták. Mi meg nagymamával kimenekültünk az istállóba, ahol a széna tartóban, találtunk búvóhelyet. A Puszi is velünk tartott. Ott sírdogáltunk, úgy délfeléig, miközben az oroszok feldúlták a házat. Ami mozdítható volt, mindent elvittek, legyen az ennivaló, ruhanemű, vagy bármi. Sírva néztük, ahogy a teheneket, lovakat, sorba vezetik ki az istállóból. Amikor már csak egy kicsikó maradt és nyihogva sírt az anyja után, az öcsém, aki eddig csak szipogva kereste édesanyámat, hangosan felsírt. Erre egy fiatal katona, felénk fordult és már lőtt is. A Puszi felágaskodott, minden fogát megmutatva, próbált védeni minket. A fejünk felett pattogó golyók közül, egy szétroncsolta a fülét, de még akkor is,  acsarkodva védett bennünket. Ma sem tudom miért, de több lövés nem dördült. Lassan az utolsó katona is elment, mi meg lassan kimerészkedtünk az istállóból. Nagymama a kútnál megitatott, megmosdatott bennünket, a puszi fülét is megtörölgette a vértől. A falu felől lövéseket hallottunk, visszabújtunk hát a szénatartóba, de a Puszi már nem jött velünk. Elindult az érparton a nádas felé. Ahogy édesapám később elmondta, Ő egy határ menti tanyán volt a kocsi lőszerrel, parancsra várva, amikor felbukkant mellette a Puszi. Ahogy meglátta a szétlőtt véres fülét, már tudta, hogy nagy baj lehet otthon. Nem törődve többé a katonai paranccsal, lerakta a kocsiról a lőszert, az éraljban, a nádasokban lopva, elindult hazafelé. Már akkor olyan nagy volt a fejetlenség, hogy senki sem törődött vele, mindenki menekült. Közben édesanyámat és nagyapámat egy szerencsés véletlen folytán, elengedték, miután már megásatták velük saját sírjukat! De ez már egy külön történet! Véresre verve támolyogtak haza. Édesanyám karjára vette öcsémet, minket, kislányokat, kézen fogtak a nagyszülők, és elindultunk az anyai nagyszüleim tanyája felé, menedéket keresve. Még fél úton sem jártunk, amikor felbukkant édesapám a kocsival és a Puszival. Édesanyám, ekkor csuklott össze. Édesapám felpakolt minket a kocsira és nemsokára elértük, a menedéket nyújtó tanyát. Édesanyám három hónapig volt fekvő beteg a sok szörnyűség után, csak karácsonyra tértünk vissza a mi tanyánkra. A karácsonyfánk ebben az évben egy tő sárgaviola volt, az ünnepi ebédről a Puszi gondoskodott, nyúl formájában. 1958 nyarán vettünk végső búcsút a Puszitól. Az érparti fűzfa alatt temettük el. Már a tanyát is régen lerombolták, de az öreg fűzfa még sokáig élt, és őrizte a tanya helyét és a Puszi jeltelen sírját.  

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
Még nincs hozzászólás.
 

 <-Kezdő old.  Utolsó old.->

 
Feltöltés: Bejelentkezés után középen az Új blogbejegyzésre kell kattintani
 
 
Navigáció
 

 

 Vendégírók blogja  

  English blog  

  Bejegyzések  

  Galériák  

  Vendégkönyv  

 Regisek fotói  

  Levélküldő

 Rekámoldal

 Fórum (Itt lehet véleményezni a bejegyzéseket!)


 

 
 
Menü
 

 


Feltöltési minitanfolyam


A cimkézésről


 Cimkézettek:

(Bármelyik névre kattintva az illető szerző minden bejegyzése megjelenik!)

abububerczy

Áron Attila

Balla D. Károly

Bátai Tibor

 Boér Péter Pál

Bogdán József

Csárádi Edit 

Császár László

 Csordás László

Dudás Sándor

Fabó Kinga

Faludi Éva

Faludy György

Farmosi László 

 Kepes Károly

Kodrán Erzsébet

Kun Éva   

Láng Judit

Németh Péter Mikola

Petrozsényi Nagy Pál

Polgár Julianna

Radmila Marković 

S. Szabó István

Szalay' Netala' László 

Szmolka Sándor

Stolmár Aladár

T. K. Faber

Tóth János Janus

 Turcsány Péter

Urbán-Szabó Béla

Varga Árpád

Vasi Ferenc Zoltán allen

Váczy Jépont Tamás

* * *

közzétettek'

'csángó 'építészet 'erdélyi

'földrajz 'internet 'interjú

'irodalom 'képzőművészet

'kritika  'közlemény

'műfordítás 'politika

'riport 'társadalom

'természet  'történelem

'tudomány 'vendégíró

'vers 'vicc



 

 

 

 
 
Szerkesztői üzenetek
/

A webhely firefox alatt működik optimálisan, és flash player is szükséges!


Kérem szerzőinket, hogy - akinek nem esik nehezére - bejegyzését ossza meg közösségi.oldalakon (facebook, stb.) a látogatottságunk növelése érdekében. Köszönöm!


Észrevettem, hogy néhányatoknak apróbb nehézsége van a feltöltéssel, azok írását javítom, persze tiszteletben tartva az eredeti tartalmat, betűtípust.


Üzenem minden kedves regisztráltnak, hogy  törvénybe ütköző bejegyzéseken kívül más tartalmat, hozzászólást nem moderálok!


Továbbá: ez nem íróóriások, zsenik kizárólagos portálja, szívesen látok amatőr szerzőket is, kérem ezt figyelembe venni.


Tisztelettel, barátsággal hívom azokat az amerikai, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki olvasóinkat, akik bármely profilunkba vágó műfajban jeleskednek, hogy legyenek munkatársaink, regisztráljanak portálunkon.


Ha valaki az oldalsávokon, a fejlécen, vagy a láblécen szeretne elhelyezni valamit, kérem, hogy levél-csatolmányként küldje el

kkepes@gmail.com

címre.


 

 

 

 
Bagoly mondja...

 Az a regisztrált, aki nem tudja visszatartani az agymenését, a képre kattintva írjon egy mondatot.


 

 

 
BlogPlusz:
Friss bejegyzések
2025.02.23. 21:31
2024.12.08. 16:39
2024.11.16. 20:12
2024.08.27. 20:40
2024.07.02. 21:16
2023.12.07. 19:30
2023.07.09. 11:52
2023.04.08. 08:25
2023.02.12. 19:29
2022.12.24. 10:59
2022.10.26. 18:09
2022.09.17. 18:47
2022.05.22. 20:31
2022.04.09. 19:47
2022.01.13. 20:21
2021.12.04. 20:46
2021.11.28. 18:56
2021.10.06. 10:27
2021.09.25. 20:59
2021.07.26. 20:59
Friss hozzászólások
 
Live Traffic Feed
 


 


Ha érdekelnek az animék,mangák,videojátékok, japán és holland nyelv és kultúra, akkor látogass el a személyes oldalamra.    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Könyves oldal - Ágica Könyvtára - ahol megnézheted milyen könyveim vannak, miket olvasok, mik a terveim...    *****    Megtörtént Bûnügyekkel foglalkozó oldal - magyar és külföldi esetek.    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    A boroszkányok gyorsan megtanulják... Minden mágia megköveteli a maga árát. De vajon mekkora lehet ez az ár? - FRPG    *****    Alkosd meg a saját karaktered, és irányítsd a sorsát! Vajon képes lenne túlélni egy ilyen titkokkal teli helyen? - FRPG    *****    Mindig tudnod kell, melyik kiköt&#245; felé tartasz. - ROSE HARBOR, a mi városunk - FRPG    *****    Akad mindannyijukban valami közös, valami ide vezette õket, a delaware-i aprócska kikötõvárosba... - FRPG    *****    boroszkány, vérfarkas, alakváltó, démon és angyal... szavak, amik mind jelentenek valamit - csatlakozz közénk - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    why do all monsters come out at night - FRPG - Csatlakozz közénk! - Írj, és éld át a kalandokat!    *****    CRIMECASESNIGHT - Igazi Bûntényekkel foglalkozó oldal    *****    Figyelem, figyelem! A második vágányra karácsonyi mese érkezett! Mesés karácsonyt kíván mindenkinek: a Mesetáros    *****    10 éves a Haikyuu!! Ennek alkalmából részletes elemzést olvashatsz az anime elsõ évadáról az Anime Odyssey blogban!    *****    Ismerd meg az F-Zero sorozatot, a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-szériáját! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Advent a Mesetárban! Téli és karácsonyi mesék és színezõk várnak! Nézzetek be hozzánk!    *****    Nagyon pontos és részletes születési horoszkóp, valamint 3 év ajándék elõrejelzés, diplomás asztrológustól. Kattints!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek érdemes belenézni.Keress meg és én segítek értelmezni a csillagok állását!    *****    HAMAROSAN ÚJRA ITT A KARÁCSONY! HA SZERETNÉL KARÁCSONYI HANGULATBA KEVEREDNI, AKKOR KATT IDE: KARACSONY.GPORTAL.HU