Gondolatszikrák

Együtt lenni vagy nem ’. - az itt a kérdés

Vajh akkor nemesb - é. a lélek,

ha eltűri imádott kedvese

minden nyűgét, siránkozásait,

nemtörődömségét, önhitt önzését,

csinált féltékenységét, mellőzéseit?

Vagy harcba száll tenger fájdalma ellen,

s egy egyszerű KÉRDÉSSEL véget vet neki?

Mert nem szebb-e, valóban egyedül,

mint behazudva a szerelmet

EGYEDÜL lenni ott,

 hol csak EGYÜTT lehetsz boldog?

De mily fájdalmak jőnek a KÉRDÉS után?

Mert mi lesz, ha kiderül a kérdésedre,

ki addig veszetten ostromolt,

nem is szeret annyira, mint hittük volt,

s csak átmeneti kikötő létűnk,

menekvés! nem áhított végcél,

s ha nem tetszik, mi van,

az imádott máris tovább áll,

mert adni nem, csak kapni szeret:

ételt, italt, lakást, tiszta gatyát,

haverokkal átmulatott éjszakát,

persze nem veled,

neked ott nincs helyed.

A szexet is, csak elveszi, ha kell neki,

S te örülj, hogy ott horkol melletted.

S megengedi, hogy szeressed.

S így az egyedülléttől való félelem

belőlünk mind gyávát csinál,

őrlődő saját magányunkba hullva

hazug hittel őrizzük, mi van,

vélve még ez is több a semminél.

S toljuk a végső kérdést, - majd holnap....

s tűrjük gorombaságait

hazudva hisszük, majd megváltozik.

Álmodva egy szebb világról

őrlődünk létünk furcsaságain

míg az idő meg nem oldja,

beleszürkülünk a mindennapokba

mert bevallani, hogy tévedtünk

még magunknak sem merjük.