1. GIUSEPPE UNGARETTI HALÁSZHÁLÓJA

Ha akarod, Ungaretti járt itt,

szavad hálója partra vonva

tőle színpompázik.

Sírásodban is nyomot hagy a dacos jajkiáltás,

mint vonszoló halász lépte

hold-fájdalmú iszappartban.

2. ÉLETRE-HALÁLRA

Pillanat,

fölnyitod szempillámat.

Halál,

lezárod szemhéjamat.

3. IHLET

Bogozd ki azt a napfelkeltét,

mi benned fénylik föl naponta.

Magocskáktól a koronákig

honnan és mivégre

telik meg szíved kagylója gyönggyel.

Batyudat ki csomózta, hogy kés nélkül

oldozod s szórod áldásait.

4. MEGPILLANTÁS

Látod a szerelmes víz remegését,

szolgáló nádas hajladozását,

a királynői uszályt

suhanó kacsapár

kivonulása nyomán – –

ezüstös lombokat,

narancsos fényben elpirulni – –

--

4. HÁLÓKKAL CSOMÓZOTT BÁRKÁK

Hálók csomói csöndesen nyugszanak

a tajtékos part védett öblű hajóiban,

földrészek térképeit távoli felhőraj

sötéten hozza a haragvó égboltra;

simogat itt az öbölben a hullám,

virágzás-fehéren állnak a bárkák.

Micsoda súly, kőnyomaték köti

láncok verődő rezgéseivel őket a parthoz!

Karéjban a kőnyomatékok gombaserege

nagyapák csomókkal koptatott imazsámolyai!

Térdelnek lent az alkonyatban bárkák,

áldod őket az Utolsó Vacsora illatával.

Térdelnek néma bárkák, hálóik

végre, végre pihennek életet és halált.