– Palinódia a diktatúrák évtizedeiből –
   
     Ülj le, testvér, bérünk éhbér,
     kinn a sarkon leng a cégér,
     töltsünk egyet – Bacchus mondja –
     nyűtt gallérod úri condra
     s kinek kell a tudományod?
     Piszkafával vert a lányod,
     nyúzott tested redves ólé,
     bakancsodban sír a hólé,
     így mégy, vén magiszter, és ha
     mészgödörbe vetnek, vézna
     rút lelkeddel merre szállasz?
     Jobb e lőre, mint a válasz.
   
   
     Van ki hörpint, van ki horkol,
     van ki hosszan húz a borból,
     van ki kurjant, van ki köpköd,
     van ki messzi hajtott ökröt
     s vásárról mén lakhelyére,
     van ki szarvat rak nejére,
     van ki röffen mint az ártány,
     van ki tallért gyűjt a kártyán
     s úgy ül püspöknél különbben,
     bár zabliszten él különben,
     s van ki nyög, míg a bortól kába:
     prószt a császár! prószt a pápa!
   
   
     Igyunk hát, hogy Bacchus isten
     mindnyájunkat felderítsen,
     először a kalodába
     húzott halott szabadságra,
    
17
     és másodszor rá, a hősre,
     kit nem rémít máglya-rőzse,
     harmadszor a börtönökbe
     zárt megkínzott ördögökre,
     negyedszer a gályapadra
     hurcolt sok-sok gályarabra,
     s a rézbárdok csendülése
     közt sem alvó zendülésre.
   
   
     Hatodszor a nép javára
     és Magdolna szép hajára,
     hetedszer az eretnekre,
     ki az Írást kerestette,
     nyolcadszor a lázadóra,
     dús hintókra támadóra,
     földosztásra esküvőre,
     kit nem hívnak esküvőre,
     s egyszer még a besúgóra,
     ki megettünk les a szóra,
     s gúnyra ferdül már a szája –
     prószt a császár! prószt a pápa!
   
   
     Így koccint a lány s a vesztes
     háborúkból jött keresztes,
     így koccint az agg, a kajla
     táncosnő s a vándorszajha,
     így koccint a jós s a tenger
     földet látott mesterember,
     így koccint a bölcs s a mókus
     képű lengyel asztrológus,
     így a frank, a gót, a talján,
     míg hajnalt a lóca alján
     ott hever nő, szolga, kispap,
     százan isznak, ezren isznak.
   
   
     Mert mit tenne itt a mámor
     kelyhe nélkül mind e jámbor,
     mind e sok s e bús keresztény,
     kit nem őriz Szent Sebestyén?
    
18
     Másé itt a föld s a cím is,
     másé itt a rang s a rím is,
     anyja puszta sírhalomra
     szűlte örök siralomra,
     egy az inge s az is foltos,
     bunkóval les rá a zsoldos,
     hányadékban jár a lába –
     prószt a császár! prószt a pápa!
   
    (Budapest, 1938)