Mi már

Mi már, régen ismerjük egymást Uram,

Hallgassd meg hát, amit mondok,

Mert ismét felkeresték életemet,

A mindennapi nyomasztó gondok.

Te már ismertél, mikor megszülettem,

Mikor erre a világra jöttem,

Azóta mindig fogod a kezem

Akkor is mikor nem engedem!

Gyermekkoromat végig kísérted,

Vigyáztál rám, óvtál, védtél,

Örömömben, bánatomban

Velem voltál, velem éltél.

Később, ha rossz felé vitt az utam,

Megmutattad, merre kell menni,

Akkor is velem voltál mindig,

Mikor nem akartam Benned hinni!

Ennyi leélt sok, sok év után,

Most én nyújtom feléd a kezem,

És csak annyit kérek tőled Uram,

Könnyítsd meg kicsit az életem.

Mert elegem van ebből a világból,

Jót is, rosszat is eleget adtál,

Jó gyermekeket, unokákat

Tőlem meg nem tagadtál!

De elszakítottad tőlem hamar,

A páromat, akit szerettem,

Nagyon egyedül maradtam,

De szemrehányást sose tettem.

Olyan hosszúak most a napok

És még hosszabbak az éjszakák

Nem segítenek magányomon,

A hozzád könyörgő imák

Ha már ilyen sok év óta,

Óvod, kíséred léptemet

Adj még egy kicsi türelmet.

És hozd rendben az életem!

Azért merek még mindig kérni.

Mert kéréseim nem nagyok,

És mert hetvenhét hosszú éve

Veled, tegező viszonyban vagyok!