- Élet, élet, rongyélet! - gondolta kacsamama, miközben frissen kikelt csemetéire tekintett. - Ilyen rusnyát, mint ez a görbelábú, hosszúnyakú, lapos fejű, alaktalan, még soha nem neveltem. Legjobb lesz, ha akkorát csapok a fejére, hogy odébbáll, aztán lesz vele az ami.
Csapdosta is a fejét rendesen. A rusnya kacsafióka - nevezhetjük rút kiskacsának is -, egyre hangosabban ismételte:

 - Mama, mama szeretlek!

- Hát, ha ez ilyen hülye - gondolta kacsamama -, majd kicsinálják a többiek. Nem is hasonlít egy normális kacsához. Csak azt mondja meg valaki, hogy miért mindig én szenvedek és húzom a rövidebbet.

Kacsamama előrejelzése igen precíz volt, a többi kiskacsa az etetőtál közelébe sem engedte a rút kiskacsát. A háziasszony, amikor meglátta, rögvest ki akarta dobni, de valahogy nem volt a vérében, hogy feleslegesen ártalmatlan jószágokat öljön meg. Sorsára hagyta. Ha nem eszik, majd csak elpusztul… Végeredményben semmivel sem választott tisztességesebb megoldást, és láss csodát a rút kiskacsa azon a pár falaton, amit valahogy elcsípett, pillanatok alatt kétszer akkorára nőtt, mint a többi.

- Na, gyere rusnyám - szólt a gazdaasszony -, teszek én róla, hogy egyél ezután.

Külön kosztoltatta a rút kiskacsát, akit az anyja és testvérei sosem fogadtak el, a háziasszony pedig rusnya kacsának hívott. Később, miután látta, hogy negyed koszton ötször jobban fejlődik, mint testvérei, "Na, gyere rondám!" - kedves hangon szólítva, odadobott neki is néhány szem kukoricát.

- Gyere már apjuk, nézd meg ezt a fura szerzetet!

- Be csúf! Ilyen madarat még nem láttam. Se nem kacsa, se nem lúd és mekkora!

- Hát ez az galambom, ez az egyuram, hogy ötször úgy fejlődik, mint a többi kacsa!

- Én nem állom még a látását sem, csodálom a türelmedet.

És a rút kiskacsa fejlődött. Sosem fogadta el, hogy anyja és testvérei kiutálták. Mindig szerette őket, ezt
lépten-nyomon ki is mutatta, ezért mást nem kapott, mint fejre koppintást. Kacsamama roppantul meglepődött, mikor ráeszmélt, hogy már nem tud a fejére koppintani, ugyanis csemetéje túlnőtte őt. A gazdaasszony is a jól fejlődő madarat szerette, nem a rút kiskacsát hosszú, görbülő nyakkal, sokkal hosszabb lábakkal mint az átlagos, ismert kacsáké. Két hónapos korában a rút kiskacsa kövér liba testsúlyúra fejlődött. Hatalmas volt, ugyanolyan rusnya hosszúnyakú, ahogy általában a hattyúk - egy esztétikai érték nélküli meglátás szerint -, de jó nagy, kövér madár.

- No, ember, olyan kacsasültet ebédelsz vasárnap, mint eddig soha!