Az idei nyár – belépett már az életünkbe, de visszahúzta lábát,
azután dérrel-dúrral nagyokat dobolt egy éjen át,
most pedig bús londoni zivatarokkal szitálja teli Európát,
– no és... no és... az északi fény helyett mutatott északi gyászt –,
de lám:
családunk esküvőre vár, s hogy visszaköszönjön hozzánk a nyár!

Az idei nyár kinek-kinek és olykor-olykor poklokat hoz,
a mindennapi gyilkosságokba nem szakad bele a lélek,
az érzelmi tetszhalálból van, igenis van Föltámadás,
s a homoksivatagot megérinti egy átsuhanó simogatás,
de lám:
családunk esküvőre vár, s hogy visszaköszönjön hozzánk a nyár!

Vihar és villámlás elültével csevegő dalba fog egy rigó,
égre kanyargó ágakra szilvákat fest egy megkésett pointilista,
duzzadó ég és duzzadó mellű asszony álma
kísér el megint, és kísér el engem a nyárba,
de lám:
családunk esküvőre vár, s hogy visszaköszönjön hozzánk a nyár!

Szeszélyes élet, szelídülj hozzánk idei nyár,
az ereszen kopog az eső, az eső, szitál, szitál,
drága forgatag, a tánc, a tánc és a szerelem
aranyfonálként öltődik át az életemen,
de lám:
családunk esküvőre vár, s hogy visszaköszönjön hozzánk a nyár.

Az életünk ma tétova, nem tudni hová fut tova,
nem tudni kit hol ér el a lemondás egyhangú zápora,
nem látni túl a fáradt napokon,
mégis a szeder, a körte várja a szüretet roskatagon,
de lám:
családunk esküvőre vár, s hogy visszaköszönjön hozzánk a nyár.

Oszlik a felhő, foszló sóhajoktól ékes az ég,
nem hittük tegnap, mára mutatja vigasztaló tekintetét,
boldogság petárdafüstjei, a horizonton kicsi felhők
lobbantják fölénk a nem is remélt Eljövendőt,
de lám:
családunk esküvőre vár, s hogy visszaköszönjön hozzánk a nyár.

(2011.  július 28-29.)