Sajnálom,  ha búcsúm  ügyetlen, de nem tudom még kezelni igazán az oldalt. Csak  a  szavakat figyeljétek, és az átszüremlő fájdalmat! Isten vigyázzon  Rád, Arany-Egy Juditom, ott fent, hiszem, hogy Neked már  könnyebb!

 Polgár JulCSIllag

 ------------------------------------------------

POLGÁR  JULIANNA

ETTŐSZÁZHARMINCEGYEDIK  HÁLAÉNEK

(Sikolysirályosodás)

Gyönyörű Gyöngyszavúmnak

mindig a zokogás - - És a visszhang

virgácsütemű vádja -- Perel az eső

míg verő sikollyá sirályosodik

Elröptethető-e a múlt a MA

részeges jelen ha csak riasztó

riadó országalázó ordítás

sistereg suttog a Lét -- Kovászlik

a Közöny Kenyerén mint a Fény

a ,,Nagy Üres Tér” ,,tetején” -- És hiába

(hegy)csúcson hiába vesztesen is

fölülemelkedve -- Zaj és zörej

a Világ - zuborgó pokoladomány -

Zenéd ha van most lesz zene

e kipergetett részecske-részű

mézes Végtelenben -- Élet ha van

most lesz legendás halál mikor

Bizalom bástyaerődjét romba

döntheti gáncsvető gőg és hiány

                                                                                     1996. augusztus 18., Tokaj

POLGÁR  JULIANNA:

KETTŐSZÁZHUSZONKETTEDIK  HÁLAÉNEK

(Életfa-mécses)

Gyönyörű Gyöngyszavúmnak

(és Kemenczky Juditnak születésnapra,

valamint Gy. Kamarás Katának ,,Életfa mécses" című kerámiájára)

Fényeres ágoltárra omlik

a Hajnal a Fény-kikiáltó

- a tűzterű ,,Életfa-mécses” -

Hívja szólogatja zöldarany

köntösű anyját - a Föld-arát -

éledjen ébredjen -- Ölének

foganástitokkal vemhes

világnyi kegyelmét harmaton

hintse szét naponta -- És hívja

szólogatja Fény-Istenatyját

- a Fény-Fejedelmet a Napot -

hogy kússzon a csúcson is túlra

mennyei magasba - ragyogni

gyolcs-Időt gyehennát szerelmet

Az öröklét lángja ez -- Izzik

sudárlik jegenyés Jelenért

(megmérető Múltba Jövőnkért)