Tavaszodik. Kint rügyekben rejtőző falevelek készülnek nyúlfarknyi életükre, olyan élni akarással, mintha örökké tartana. A cseresznyefákon is megjelentek az első bimbók, szerteszét madarak röpködnek. Langyos szél ölel át mindent, szikrázóan sütve ragyog a nap.

Szikszai úr éppen fatális tévedés elkövetésére készül, és hozzá is lát.

- Drágám, felhívnád Emesét? Már elég régen odaadtuk neki a függönyt rojtozásra.

Kérdezd meg tőle, át tudna-e jönni öt percre, és ha igen, mikor? Szeretném megbeszélni vele a részleteket. Nem kell semmi mást kérdezned, csak hogy mikor tud öt percre átjönni. Én veszem a cipőmet, ilyen időben vétek itt bent aszalódni, sétálunk egyet.

- Pillanat...

Az asszony nyúl a telefonért, tárcsázik és elkezd beszélni.

- Szia Emese! Hogy vagy drágám?

- Köszönöm édes és te Mancikám?

- Egész jól. Csak…

- Ne is mond! A káposzta, ugye a káposzta?

- Igen, káposzta bizony, töltött káposztát főztem ma.

- Paradicsomlét tettél rá?

- Anélkül el sem tudnám képzelni drágám. Olyan, mintha tejfölt nem tennénk rá evés közben.

- Mennyi borsot tettél a töltelékbe?

- Negyvenhárom csipetet tettem az egészbe.

- Lépj ki az erkélyre, azt hiszem megszáradtak a ruháid!

Szikszai úr gondolkodóba esett, vajon honnan látja ez a két nő egymást. Emese több házzal odébb lakott. Sem Mancikája nem láthatta az erkélyét, sem Emese az ő konyháját. És a beszélgetés folytatódott.

- Édesem, olyan jól áll rajtad ez a piros blúz. Végre megvehetted, bár a ciklámen sokkal szebb lett volna.

- Igen, de csak ezt kaptam, sajnos.

- A bordó színű táskádhoz rendkívül menne a ciklámen. Úgy hallom, lejárt a mosógéped, kapcsold ki!

- Igen, tényleg! Két-gép ruhát is kimostam egymásután, így most időmilliomos vagyok. Ma szabadnapos voltam.

- Szép nagy fej káposztákat kaptál a piacon, olyan igazi kövér levelűeket.

- Igen, öröm volt tölteni. A rizs hosszúszemű, kellemes ízű, nem az a fél bors nagyságú kis pöszmök.

- Jaj, drágám, de jól sikerült a linzer süteményed is!

- Beleadtam mindent.

- Elmondanád hogyan csináltad, mert én huszonhárom percig szoktam sütni gyenge lángon, és amikor jön az illata, tudom. hogy ki is kapcsolhatom a sütőt.

- Igen, drágám, ismerem. Én egy kicsit másképpen csinálom. Harminckét percig sütöm kicsit erősebb tűzön, és ettől omlósabb lesz.

- Jaj, de jó, hogy megmondtad, legközelebb kipróbálom.

- Igen, én is kipróbálom a te huszonhárom perces sütemény költeményedet.

- Itt járt a villanyszerelő.

- Jaj, nagyon jóképű és olyan aranyos a felesége! Két pici gyerekük van, egy kisfiú és egy kislány.

Szikszai úr sokat próbált, türelmes emberhez méltóan, sorsába belenyugodva visszaakasztotta kabátját a fogasra és újra levette cipőjét. Órájára tekintett. Odakint már majdnem teljesen sötét volt. Sétálni ilyenkor is lehet, a levegő remek, de most valahogy nincs kedve hozzá. az is lehet, hogy később egyedül jár egyet.

Közben felesége falakon átlátó, számára érthetetlen tulajdonságával, nemes egyszerűséggel odaszólt Emesének.

- Drágám, a kiscicáknak tegyél be vizet, nagyon meg vannak szomjazva. Azt hiszem a radiátort is bekapcsolhatnád, fáznak szegénykék.

Egy pillanat és Emese tette, amit Mancika mondott, majd folytatta.

- Ugye, holnap mész a kerekes sámlihegyező bütyökért és a fél répaszeletelő krémért a Plázába?

- Igen és veszek egy bokaboldogító selyemkenőcsöt. Vegyek neked is?

- Bokaboldogító selyemkrémet? Ha javasolhatnám, inkább vény nélküli lúdtalp egyenesítő korong-mágnest vegyél, mindkettőnknek sokkal hatékonyabb.

- Jaj, aranybogaram, köszönöm a tanácsot!

Szikszai úr bevett két kalmopyrint és bedobott egy pohár kisüstit.

- Te Mancikám! Nézz hátra, mert a férjed éppen zugiszik!

- Aladár, teszed le a pálinkát! Az csak vendégeknek jár. Mit toporogsz ott? Valami sétáról beszéltél.

-Egy pillanat aranyom, én most elköszönök tőled.

-Pá, pá édes!

- Pá drágám!

- Manci, miért nem kérdezted meg tőle, hogy mikor jön át egy pár percre a függönyrojtozás ügyét végre tisztázni?

- Mondd, Aladár, te teljesen süket vagy?

- Nem drágám - nyelt egy hatalmasat Aladár, szeme sarkából erősen szemezve a pálinkás üveggel -, de nem kérdezted meg, amire megkértelek.

Szikszainé csendes beszélgetőből átment hirtelen nőiségében megsértett zokogón hüppögő mártírba.

- Én kiteszem érted a lelkem, egy telefont is képtelen vagy elintézni. Megbeszéltem a füled hallatára Emesével, hogy holnap délután kettőre jöjjön át, ha törik, ha szakad, mert nem tudjuk a függönyrojtozást halogatni. Erre te letámadsz hátulról, olyan undok, sunyi módon, amire csak egy férfi képes!

 Szikszai úr feldobott egy érmét. Ha fej, ő őrült meg, ha írás, akkor a felesége.

Túlságosan erősen lódította meg és az a nyavalyás fémpénz két könyv közé szorulva élére esett. Ilyen nincs. Akkor most mind a ketten megbolondultunk vagy egyikünk sem.