- Kérlek, drágám, gyere velem vásárolni!

- Édes bogaram, általában idegesíteni szokott téged, ha „belekontárkodom” a vásárlásba. Ettől az élvezettől távol tartanám magam.

- Ó, ne légy ilyen csúnya, rossz, csak most az egyszer! Nagyon fontos dolgot kell vennünk, tudod jól, Szeretlek Jason termodinamikus lapátfület.

- Mit akarsz te vásárolni, drágaságom?

- Termodinamikus lapátfület!?

- És az mire jó nekünk?

- Ne kezd már, drága Gézám, együtt beszéltük meg. Hetek óta másról sem beszélünk! Vágyaink netovábbja, hogy végre megvásárolhassuk, ne csak a szomszédoknak legyen termodinamikus lapátfülük. Szükség van rá, nagyon hasznos!

- Igen, de mire is hasznos az angyalom?

- Tudod, kincsem, ez egy olyan nonfiguratív háztartási robotgép.

- Mit kellene ez alatt értenem?

- Ne vedd már el a kedvemet a vásárlástól! Nem együtt terveztünk?

- Nem emlékszem, hogy bármit is terveztünk volna.

- Hetek óta másról sem beszélünk.

Édes drága Tündikém, te vagy, aki hetek óta másról sem beszél, nem én. – gondolta Géza. Megszólalni természetesen, - puszta önvédelemből - bátorsága nem volt, a józanész is azt diktálta, hogy ilyen vásárlós ügyekben, ha nem kapja el kimondottan az öngyilkossági roham, akkor az ő egyetlen drága Tündikéjére hagyjon rá mindent.

- Rendben van, aranyom, induljunk.

- Csak nem képzeled, hogy így összecsapjuk! Egy ilyen fontos dolognak meg kell adni a módját. Készülj, öltözz szépen fel!

- Fel vagyok öltözve.

- Jó, akkor várj, én is felöltözöm.

- Megvárom itt az ajtóban.

- Ne ostobáskodj, egy óra múlva leszek kész!

- Édes bogaram, az előbb azért könyörögtél, hogy most azonnal menjek veled vásárolni.

- Igen, indulunk is egy óra múlva, amikor rendesen rendbe szedem magam és felöltözöm szépen, ahogyan kell.

- De, most is szépen fel vagy öltözve…

- Ne akadékoskodj!

Géza kimondottan pragmatikus volt, akit a nagyközönség általában simán lepapucsozik, ám ő csak konfliktuskerülő, bölcs ember volt. Egye fene azt az egy órát, gondolta, amiből természetesen másfél óra lett. Ezt be is számította.

- Indulhatunk, angyalbogaram?

- Induljunk - vetette oda lelkesedésre már alig képes arcvonásokkal.

- És mennyibe kerül egy ilyen elektromos bambuszrojtozó?

Géza lehetett volna előrelátóbb is, jól tudta, hogy a „ne szólj szám, nem fáj fejem”, és a „mondj igazat, betörik a fejed” aranyszabályok mindig és minden helyzetben érvényesülnek. Most is!

Tündike piros pöttyös, hisztériás arccal, festéktől ázott könnyek barázdái mögül, sikítva esett a volánnál ülő férjének, hiszen az együtt tervezett termodinamikus lapátfül megvételét nem csak szabotálja, de gúnyolja is. Géza réges-rég megbánta, hogy megszólalt, de még azt is, hogy kicsivel korábban a világra mert jönni. Ha nem saját jól felfogott érdekei ellen való lett volna, örök némasági fogadalmat is tesz. Ebben a helyzetben nem tehette. Nagy nehezen kiengesztelte festékektől színes arcú feleségét, aki az üzletlánc megpillantásakor minden sérelmet varázsütésszerűen felejtett el.

- Add ide, gyönyörűm, azt a kis kézitükröt!

Hogy, hogy nem, tizenhét másodperc alatt úgy rendbe hozta magát, hogy a másfél órai készülődéssel összehozott sminkcsodát többszörösen lekörözte.

- Menjük, drágaságom!

- Menjünk. - karolt Gézába, akinek kezdett visszatérni az életkedve. Nem is olyan rossz az élet, gondolta, a titok nyitja, hogy szeretett Tündikéjére rá kell hagyni mindent, akkor úgy élnek, mint hal a vízben.

Megvették, kifizették és hazafuvarozták a termodinamikus lapátfület. A baj csak akkor kezdődött igazán. Tündike kicsomagolta, nézegette.

- Géza, normális vagy te?

Géza nem szólt. Csendben, mint a ponty az akváriumban, nézett ki a fejéből értetlenül.

- Három hónapja eszed a fejem, hogy ezt a marhaságot megvegyük. Hová teszem? Hogy néz ez ki? Teljesen használhatatlan, értelmetlen és funkció nélküli ostobaság! Csak azért mert másnak van, legyen nekünk is? Jó pénzt dobtunk ki érte! Mondd hová tettem én az eszem, amikor hozzád mentem, egy ilyen felelőtlen, meggondolatlan, tapintatlan pénzpocsékolóhoz, aki csak úgy ukk-mukk-fukk, fogja és megveszi, ami tetszik? Most idehoztuk ezt a hülyeséget, és nézhetem.

Géza az öngyilkosság különböző módjait fontolgatta. Talált néhányat, de valahogy egyik sem illett az egyéniségéhez. Neje sokkosan, hisztériásan tombolt, sikongva, mint mikor indulás előtt csendben le akarta beszélni - mint utóbb kiderült -, a Géza által hőn áhított marhaságról.

Gondolkodott, töprengett, most mit is csináljon. Így nem lehet élni! És életében először Gézának zseniális ötlete támadt. Az öngyilkosság hosszadalmas, általában nagyon sok ideig tartó módját választotta. Jó esetben a kilencvenedik évét is megérheti, jobb esetben százat is, de biztosan belehal. Házasságban marad Tündikéjével és majd röhög a markába, amikor vén korában, halála után a túlvilágról látja Tündikéjét, lelkiismeret-furdalástól tépdesett szívvel okolva magát.

- Mért kellett az én drágámnak ilyen fiatalon, miattam meghalni? Élhetett volna még szegény! Csak kilencvenhat éves volt.