Kicsit ugyan kínos, de pedzenem kell mégis valamit. Bizonyos testi és lelki állapot a legmegbízhatóbb férfiúi gerjedelmeket is tönkre silányíthatja. Ahogy ott a hideg rázta az esőben minden ízemet, csakis kétségbeeséssel idézhettem magam elé azt a legédesebb pillanatot, amikor bejutok a villába Vicukához. Így, mint egy fagyasztott rongycsomó, hozzá sem érhetek. Viszont sok mód aligha kínálkozik arra, hogy kigémberedjem. Még nem fűtöttek aznapig sehol, a langyos vénasszonyok nyarában. Olyan mérvű lesújtottságban, kétségbeesésben, dühöngésben átkoztam a csapzó tengerré vált egeket, mint kevésszer életemben.
        A kutyák, ha meg is szüntették időleg az ugatást, azért a mocorgásuk, vakkantgatásuk,     vinnyogásuk tanúsította, hogy nem mozdultak el a verandáról. Onnan, ahol gémberedtem, a villának két ablakát láttam félig a sövény fölött. Egyszerre az ablakoknak belső sötétszürke vászonredőnye megvilágosodott. A szobában lámpát gyújtottak.
    Vicuka itt van.
    De hogyan törjem át azt a kuvasz-harcvonalat, hogy a veranda-ajtót sikeresen megostromoljam.
    Arra gondoltam, keresek egy követ vagy rögöt, és az ablaknak hajítom, hogy jelezzem     lehetetlen helyzetben megfeneklett ittlétemet. De abban a percben a verandának ajtója, amit ugyancsak félig láttam a homályban, kicsapódott. Ugyanakkor keserves kutyavonítás és menekülés adta tudtomra, hogy a négylábú megszállást elverték a verandáról.
    Bújj be, Zürössy Sándor, szerencsétlen énekművész, a sövényen. Uccu neki, vesd el magad, az udvaron át a verandára. Már a vaksötét előszobafélében húztam magamra a veranda ajtóját.
    De ugyanakkor kinyílt a szomszéd szoba ajtaja. Benne virágos, hosszú otthonkában Vicuka jelent meg:
    – Jöjjön, jöjjön! Nem baj, ha lucskot hoz be. Itt meleg van.
    Tényleg meleg szoba fogadott. Csak kissé az első begyújtás kellemetlen, kályhatisztító szaga   terjengett benne. Ezzel szemben az asztalon teáskanna és csészék forró tartalma párolgott az     orromba. Bárhogy szabadkoztam, Vicuka maga segített finom kacsóival lehámozni rólam mázsásra ázott felöltőmet.
    A padlón, ahol álltam, már egy kis tenger képződött cipőim körül.