12.

Tányéron vajaskenyér, méz.

    Bögrében kakaó gőzölög.

Reggelizek. Későn ugyan, hiszen Zsuzsánál töltöttem az éjszakát. A korai vonattal és buszcsatlakozással érkeztem haza.

    Felállok az asztaltól, az ajtóhoz megyek, kinézek az utcára. Senki... Pedig olyan érzésem támadt: jött valaki, beszólt...

    Kényszerképzet, fantomhallással, amit bizonytalan, ám agresszíven sürgető érzések támasztanak alá. A járdátlan falusi úttesten hátra-hátrapilantok. Beidegződés. Nem egyszer az utolsó pillanatban térhettem ki gyorsan száguldozó motorkerékpár, személygépkocsi elől...

    Óvatos kortyokban iszom a kakaót.

    "Az egyedüllét még hagyján, de ez a síri csend! Se rádióhang, se tévéhang, se telefoncsörgés, de még a szélfúvás neszei se. Milyen lehet a madarak kardala? Vannak itt vadgalambok, verebek, vörösbegy... Kakas kukorít, tyúk kotkodál... Az emberek? Kölcsönösen idegesítő a nemértés, félreértés. Pedig értelmes, figyelő és barátságos vagyok, mégsem a szem dolga ez. Másrészt a megerőltető szájmozgásra figyelések. Butaság, szabadszájúság. Hazudozás, kajánság, összekülönbözések provokálása. Érdektelen dolgok egy művésznek. Hol a megbecsülő, igazi szeretet? Ha artikulálnak: bagó-, alkohol-, szájszag... Akkor inkább a csend, a betűk világa! Sorstársaimmal más, ehhez viszont utazni kell..."

    Újabb utazáson gondolkodom, miközben letakarítom a reggeli maradékát.

13.

Márta mamánál csörög a telefon.

    - Halló! Jó napot!

    - Jó napot. Itt Márta mama.

    - A szomszéd?

    - Itthon, hála Istennek! Szellőztet. Ajánlott levelet vett át a postástól...

    - Beszélt vele?

    - Beszélni? Hát azt nem. Tudja,  nehéz vele... meg valahogy nem akarom, nem merem, vagy mi... De ne féljen, figyelem őt!

    - Nem beszél vele? Szép kis emberség!

    - De aranyoskám...

    - Semmi aranyoskám! Tőle, magától tudja meg, hol jár, mire készül, ne felém jelezgessen! Alászolgája!