A nyereg, rendkívül kényelmetlen ülőalkalmatosság, egy kiszámíthatatlan fogyasztású, embertelenül hepehupás járművön, amelyet, ha nem csal emlékezetem - bár az ilyen nem kőolaj fogyasztású ősiségeket rég leselejtezték, csúnya szóval kihalasztották -, lónak neveztek. Mi sem perzselőbb jellemzése ezen régiségnek, hogy elevenen, bár jóval a kerék feltalálása után, lihegő bizonytalansággal, fehérre habzott, úgynevezett háttal, macska-egér játékot játszott, a rajta rendes menetjeggyel utazni vágyóval. Nem elég, hogy nyergének támlája sem volt, egy szunyókálás esetleges beiktatására, de a szerencsétlen utazót, hektikus le-fel dobálással, folyamatosan kínozta járműve, melynek eleganciája, egy szépen gömbölyített bogárhátúval sem vette fel a versenyt. Hiszen az nem dobálta ide-oda, sudár termetű, szerencsétlen nyeregbeszakadtját. Talán, mert nem is volt nyerge, csak nyikorogó, de egész jól állítható, támlás ülései.
Azt is hozzá kell számítanunk, hogy ez a teljesen önfejű járműlény - mert, ahogyan rebesgettem élt -, fogait (voltak neki) sárgán villantva, időről-időre - motorzúgáshoz egyáltalán nem hasonlító -, úgynevezett nyerítő hang kiadásával is tetézte, menetjegyet váltott utasa kínjait. Érthetetlen, hogy őskorok felfoghatatlanul alácsúszott önsanyargatásba, a legtragacsabb traktor, vagy gokart helyett is, ezt a megbízhatatlan dermesztőt választották. Ha ennyi elrettentés nem volna elég és valaki megkérdőjelezné, e lihegő tragacsok használaton kívül helyezését, gondoljanak bele, pihennie kellett! Nem lehetett éjjel nappal használni, sőt néha útközben evett, a nyergében ülőt, megváltozott testtartásával, lehajtott fejével majdnem földre pottyantó pózban és patakok vizét szürcsölte. Ezek után, ezt az egykerekes talicska ősének is tekinthető izét, törvényszerű rendeltetéssel cserélte le, előbb a hatalmas első kerekű, majd szimmetrikusan egyforma, lábbal hajtás - a menetjegyet váltót, tortúra alá nem vető - kerékpár, majd a berúgható, később önindítós motorkerékpár.
Ha már valaki nyeregben akar utazni, tegye civilizáltan, hiszen a lovakat lelőtték, úgy e motorokat sosem fogják. A lovak is megtanulhatták volna, sohase mondd, hogy soha.