Gáogh eléggé titkolatlan utálkozó pillantások és némi dünnyögés közben adta át helyét a földbirtokosnak. De odaült a háta mögé. Három vagy négy zene- és kiszolgáló-tündér azonnal a főjegyző társaságának szegődött. Kegyess fejedelmi kézmozdulatokkal így búcsúzott tőlünk:
– Egyetek, igyatok, húzassatok magatoknak, gyerekek, amit kívántok. Én majd behozom a költséget ezektől a zsevrákoktól a kártyán. Ne féltsetek!
Dehát már mindnyájan, cigányostól, belefáradtunk a ricsajozásba. Sőt, minden más élvbe is, amit a lebuj nyújthatott. A játék maradt egyetlen, ami még  ilyen koszlott, lázas idegeknek valami izgalmat jelentett.A mi asztalunk és a kapcsolt részei, vagyis a velünk foglalkozó hölgyek néhánya és a cigányok kara is áthúzódott kibickarnak a kártyázók asztala köré.
A barátok tornyában éppen megkondult a reggeli Ávé. A hajnal hivatalosan a reggelnek adta át helyét. A szoba függönyei is lassanként világosodni kezdtek. A játék a szokott krajcáros alapon indult meg. De néhány forduló után Kegyess fölrikkantott:
– Elég ebből a kutyafékből! Itt van egy koronás vízi.
Attól fogva, hogy Kegyess egy koronát penderített az asztal közepére, már nem babra ment a nyerés és vesztés. Az asztalról eltűnt a rézpénz. Helyette ezüst, majd papír halmozódott össze. A malomtulajdonos óriási tárcájából meg Kegyessnek minden zsebéből dőlt kifelé a pénz. A malmosnak gyalázatosan ment. Még a polgármester is lekaszabolta őt állandóan. Kegyess előtt pedig már bankókötegek és ezüst-tornyocskák álltak az asztalon. Ő volt most is a játék lelke, mint előbb a dorbézolásé. Ha nyert, akkor a hölgyeknek dúsan szórta a kibicpénzt. Úgyszintén a cigányoknak is. Sőt nekünk, ripacsoknak is juttatott a nyereségből igen tekintélyes összegeket, nagyon úri, tapintatos formában. Ha már Kegyess biztos volt a nyereségben, akkor valamelyikünkre rákiáltott:
– Benne vagy a felével?
Ez azt jelentette, hogy amikor behúzta a pénzt, akkor a felét minden előzetes kockáztatás nélkül zsebre rakatta valamelyikünkkel. Hát lehet egy ilyen alakért éppenséggel egy az ő bőrére áttivornyázott éj után nem lelkesedni? Tiszta áhítat és imádat vette körül Kegyess Gabi alakját, mint a lebuj kisistenét. Egyetlen ember keltett maga iránt folytonos és növekvő általános ellenszenvet. Gáogh főjegyző. A női csiricsáré unta. Egyre-másra kijózanító, kiábrándító, rosszmájú megjegyzéseket, élceket eresztett meg bölömbika hangján a vigalomba és játékba. A polgármesterrel talán életében sem fordult elő, hogy így nyert. Előtte is garmadálódott már a pénz. Részegsége csappant. Vigyázott. Igaz, hogy Kegyess
mindig kímélte őt, és a malmos néha egészen szemérmetlen falazott neki, hogy nyerjen. Ezzel szemben a főjegyző, a másik asztal mellől, mintha ellenére volna apósjelöltjének sikere, ha mással nem kellemetlenkedhetett a játékba, akkor derűre-borúra, kihívásszerűleg itatta a polgármestert az asztaláról küldött tömény szesszel.