- Jaj, rettenetes nagy tanítómester, borzasztó hírrel érkeztem!
- Kerülj beljebb Szása! Kimondhatatlanul örülök, szeretem az ilyen iszonyatos híreket. Lépésről lépésre, mindig előrébb visznek - nyeszlett, bajusztalan, még alig kamasz, ideológiában kiforratlan - önmagamhoz képest.
- Ez a hír, tényleg sokkoló, ó rettenetes nagy tanítómester!
- Grisa, mától kezdve, a rettenetes nagy tanítómester címet átveszem és gyakorlom. Eddig egyszerűen, csak nagy mindenki tanítómestere voltam, de a rettenetes szó, valamiért különösképpen tetszik nekem. Olyan jeges, kemény és mégis tűzpirosan lángoló, mint most az arcod, Grisa.
- Bátorkodom megjegyezni, de csak csendesen és egyáltalán nem tolakodóan, hogy Szásának hívnak...
- Mondd Grisa, képes vagy elrontani egész napom örömét? Hát milyen besúgó vagy te?
- Ó, rettenetes nagy tanítómester, informátor vagyok, mint azt távcsövén keresztül, már többször megnézte.
- Ne kacskaringózd a szavakat, a végén még rosszat teszel magadnak, pedig ezzel a rettenetes nagy tanítómesterrel, igen jó pontot szereztél!
- Hát kérem, ha hozzásegítene - a felesleges bürokrácia, plusz adminisztráció elkerülése érdekében – és leírná egy röpke mondatban, hogy mindenféle haccacáré nélkül,
az illetékes szervek, ott helyben állítsanak ki egy Grisa névre szóló igazolványt…végtere is engem úgy hívnak, ahogy magának...
- Mondhatod nyugodtan!
- ...A rettenetes nagy tanítómesternek tetszik.
- És mit csinálsz drága Grisám, ha a jövő héten, netán már a Szása jobban fog tetszeni, vagy az Iván, sosem lehet tudni?
- Hogy ne koptassuk a közvagyont, hozok otthonról papírt, ceruzát és minden alkalommal, le méltóztatik írni az illetékeseknek, akkor úgy hívnak majd mindig hivatalosan is, ahogy azt nem hivatalosan, joggal elvárja tőlem.
- Mondd a híreket!
- Borzalmas! A miniszterelnök olyan furcsán nézett ma magára.
- Miniszterelnök, miniszterelnök...Hallottam már, hogy van ilyen, meg miniszterek is, olyan hátramozdítók, hogy ne tudjam rendesen tenni a munkámat. Holnap reggel, első dolgom lesz, hogy ezt az egész marhaságot, hogy nevezik, kormány?
- Ó...
- Mondjad nyugodtan!
- Rettenetes nagy tanítómester, úgy nevezik. Feloszlassa?
- Feloszlatom. Nem, betiltom!
- Nagyobb gubanc van… Tudniillik, ha nem akarjuk, hogy egyetlen ország se álljon velünk diplomáciailag szóba, akkor erre a formális hülyeségre - csak önt idézem -, sajnos szükség van. Elszállt illuzióikban, szerintük a kiegyensúlyozott hatalommegosztást szolgálja.
- Hatalom micsodálást?
Sziszegte ő.
- Ezek ott úgy képzelik - hogy mint zsinóron függő biciklikerekek -, egymás mellett, két-három azonos erősségű, hasonfekvő hatalom testesíti meg az egységeset.
- Kinyílt a bicskám Grisa, másfelől értelek. Szerinted nem a haza, nép és fájdalmas tetőzésül én magam ellensége az, aki egyáltalán elvállal ilyen kormánykinevezést? Az is
igaz, ha valaki nem vállal el valamit, amire ki akarom nevezni, azt másnap reggel, oda küldöm ahová... Roppantúl mérges lettem erre a...hogy nevezted, miniszterelnök?
- Nagyon nagy...
- Nem ez a nekem illő megszólításod, rettenetesen nagy tanítómester!
- Ferdén nézett magára!
- Na, kérlek szépen Grisám, hány tagból áll ez a bűnszövetkezet? Miniszterelnök, miniszterek és cakli pakli kormány?
- Változó, ezt ön határozza meg, de legalább 15-20 ember, amennyiben nem tévedek.
- Most már tényleg muszáj egy kicsit játszanom a bicskámmal. Ezeket egy teljes választási ciklusra jölölöm, ez mennyi idő?
- Nem is tudom, azt hiszem, négy, vagy öt év. A választások is, olyan hátramozdító, népet megzavaró tényezők csupán, amelyek a rendes kerekek, nyekergésmentes forgását, olajozatlan csikorgásúvá képesek degenerálni.
- Jól mondod Grisa! Na szóval, a következőt agyaltam ki, hat hetente lesz kormányváltás!
- Nem értem, ó rettenetes nagy tanítómester, hat hetente szeretne választásokat?
- Dehogy, soha nem szeretnék választásokat! Muszáj kiírni, mert ezek a hülye külföldiek... Na tudod! Jó besúgó vagy, elárulom és be is vonlak, egyenként fogjuk őket
- vetésforgó rendszerben - bűnösnek találni és elítélni. A vetésforgó, ebben az esetben nem vízszintesen, hanem függőlegesen fog működni - az előbb, egy kerékpárról beszéltél, ha jól emlékszem -, ahogy egy bicikli kereke, normális körülmények között forog, nem tengelyével ég és föld között, vízszintesen. Rád bízom a megfigyelést és a sorrendek felállítását. Nagyon fontos feladat ez, rendesen ütemezd be őket! Aki ezt a kormány izét elvállalja, ugyanis eleve ellenség. Mindenkié, a tiéd is! Hat hetente az egész bűnszövetkezetet, újra meg újra lecseréljük, anélkül, hogy valójában megtettük volna. Mondd, hány féle kivégzési módszer létezik ma, működő demokráciánkban?
- A miénkben? Nagy általánosságban kettő, aztán még a deportálás is végeredményben halálos ítélet, csak nagyon lassú.
- Holnaptól, mit holnaptól, ettől a másodperctől, beütemezem a "kormánytaggá kinevezés" fedőnevű, halálos ítéletet. Megértettél egyetlen Grisám?
- Meg, ó én egyetlen nagy... elnézést, rettenetesen nagy tanítómesterem!
- Intézkedj egy külön kormány pantheon létrehozására, a csargamojinszki temetőben, a „legközelebbi mocskos ellenségek” álnév mögött! Írd meg a fecnidet, rendezd a neved, nyolc órára itt legyél az első hat hetes ütemezési tervvel! Most hazamehetsz Grisa.