Hamuszürke fiú ajtó előtt,

nincs aki hozzá szólni tudna.

A fiút szerelem ragadja messze,

a lány saját “sírása” záporában

ázik. A fiú mozdulatlan rézágy.

A lány delejes macskaként vár.

A fiút átjárja a sötét.

A lány józan sárból szigetet rak.

A fiú saját fejét tükörbe vágja.

A lány belefekszik a szilánkba.

A történet. A történet szálak

ra szakad. Roncstelepen ennyi ki

szakadt drót. Ne fedjétek le egy

mással a történetet. Világadó

morzéi pulzálnak. Világnyi adó

sság kiegyenlíthetetlen. Egy

perc se törleszthető, csak

történik. Rádiós, ülj az adóhoz.

Ti-ti-ti tá-tá-tá ti-ti-ti ti-ti-ti

tá-tát tá ti-ti-ti. Örömök és gyász kó-

borai, mit várhatunk szárnyas

sarunktól? Hallgasd te a szótagokat.

Az öreg húshoz nem nyúl, imádkozik,

befogott méneseknek álmodik nyerget,

úri öltönyöket minden jöttmentnek,

saskörmös subákat téli itatáshoz,

juhokat keresztez finom bundákhoz,

kórházi ágyon levert gerincért

megbocsájt, a szétoszlatottak keserű

kenyerét szőlőlugasban harapja,

az állatbőr, a fokhagymaszár, a

kerítésre kúszó babvirág, a

vasutas-sapka az ő kézfogása.

A távolság kígyóként fonódik,

torkot szorít, gyomrot kifordít.

A hármas gorgó benned. A tányér

tenyered napja. Vágd le a gorgó-

főt. Nyisd ki a tenyered. A kígyó

orvosol. Cselekedeteid bitorolják

saját csöndjeidet. Ekhnaton írnoka

és Perseué, világosítsd meg

a lehallgatott története !

Szederinda a nyárfagyökérhez,

gyerek az anyjához hozzá nő.

Az apa, ő gyarló turul-monda,

száll a fák koronái közt,

a távolság kígyója szájában,

sziklára ül és őri a földet.

Hasas tehén árokba visszacsúszik,

vízbefúlt kutyakölykökkel viszi

a patak sodra. Szederinda a

nyárfagyökérhez. És mandulák

később jött hó fölött virágoznak

Perseus! Ítélet!

Emeld föléjük gorgófej-éked!