- Pista bá', nagyon kellene nekem az akét sámli! Egy szép, pirospozsgás mosolyért megkaphatnám? És csak, mert igen közel, áll itt benn dobogó szívemhez,
kaphat egy puszit is a homlokára.
- Köszönöm kislány, most nem élnék vele. Melyik szívedről beszéltél a kettő közül?
- Jaj, Pista bátyám, nem ezekről a kerekdedekről ábrándoztatom! Egyszerűen, ott bent, valahol, biológiailag nekem is van szívem, mint magának és majdnem mindenki másnak. Nekem úgy tűnik, az a két sámli tömör fából van. Jól látom?
- Igen kislány, még magam csináltam, ifjú legény koromban szekercével, vastag tönkből.
- Parafából?
- Ugyan kiscsibe, mind a sok szívével gondolja végig, honnan szereztem volna én parafát. Tölgyfa székek azok, kérem szépen! Ha csinálok valamit, azt nem három napra teszem, legyen az még a dédunokámnak is bútora.
- Na, hogy adja? Kérhet amit akar, vagy, ha selejtes hangulatában van, pénzt is kaphat.
Pista bá' elgondolkodott. Végignézte a feje búbjától, a nagy lába ujja körméig az előtte álló, csakis áramvonalak gyűjtőrendszerének meghatározható, már cseppet sem kislányt. Osztott, szorzott, zümmögött fejében a bogárventilátor propellere, agyának használaton kívüli - hirtelen reaktivált - állománya ki is vágta a biztosítékot.
- Harminckét millióért a tiéd kicsim.
A kislány eltátotta a száját, aztán, mikor szemeit is sikerült becsuknia szájával együtt, toporzékolva ismételte meg.
- Nekem kell az a két sámli, mondja meg már, mit akar!
- Nos csillagom, adsz fél milliót és az összes virágzásodat, amikor kedvem szottyan rá.
- Megdumáltuk Pista bá! Tudtam, hogy remek fickó vagy, vinném a cuccot.
- Előbb a dohányt és némi előleget, örök virágzásod csokraiból!
Ez meg is történt, a konyha melletti szoba sötétítőjének behúzása után. A kislány hazatrappolt, hogy honnan rántotta össze a pénzt, az maradjon az ő titka, de fizetett.
- Most viszem a sámlikat, mikor jöjjek?
- Hát, amíg meg nem unlak, naponta gyere, ha kérhetném mindig ugyanebben az időben, aztán majd, ha kevésbé gerjesztesz, akkor két naponta.
- Pista bá' cuppcurupp, maga az én szívem csücske, az összesé, ahányat akar. Különben meg, nem csináltunk rossz vásárt egymással! Meg kell mondanom, végül is az előbb, a szomszéd szobában történt fizetési részletem, nem esett nehezemre, holnap jövök.
A kislány benyúlt a retiküljébe és az otthonról - gondosan, felkészülten  - hozott ragtapaszokat, gyönyörűen ráerősítette a két sámlira. Felállt rájuk, becses lábacskáit beillesztette a “papucs felsőn” meghagyott böhöm hurkocskákba és a mesebeli óriás, döngő lépteivel - nálánál menőbb divatpapucsa, a világon senkinek nincs, gondolattal - elindult.