-         Itt a villamospótló, itt a villamospótló!

Károgja egy selejtes, rikkancshoz hasonló, 60 körüli kisfiú és serényen hetvenkedve, jobb kézzel csengettyűt rázva, beáll a villamos sínekre. Valami saját tákolmányt húz maga után, amit kiselejtezett motorbicikli kerekekre szerelt. Deszkaomladék omladozó tömegének, egy teljesen egységes nyirokcsomónak is nevezhetnénk. A szó biológiai értelmében semmiképpen sem, de az átázott ősiség illatát, fanyarul terjesztő gurulmány, minden része korhadtan nyiszog, a fémrészeket is átható rozsda fedi. Nem járom, hanem a nyakába dobott, egylovas kocsik bőrzete díszíti. A vállain átvetett, befogott patátlanság, egy személyben, csak úgy sugárzik.

A tömeg izgága, óráját bámuló és toporog. Van, aki dühösen lökné odább, mások szép szóval tessékelnék más belátások mezejére. Ki tudja miért, ő ott marad, nagyon boldog mosollyal díszített, őszes borostájú, kerek fejével.

- Beszállás hölgyeim és uraim, beszállás!

Mint recsegő rádió hangszórója, harsogja az őt várók felé.

- Nemsokára jönnek a kollégák is. Azt hiszem, öten férnek fel.

- "Ismét egy bolond és éppen nekem kellett kifogni", kódorog, a mélán bántó gondolat fejről fejre. Egy negyvenes nő nyelvet nyújt rá, egy húszas ifjonc, jelentőségteljes középső ujj mutatványt hajt végre. Ötvenen túli férfi gondolta, "a kommunikálás a legjobb mód minden hülye meggyőzésére".

- Üdv öreg harcos! Tudja, mi a villamospótló buszt várjuk, ezen a vonalon ma csörömpölés híján, duda szól.

- A furcsa szerzet visszaszól.

- Tévedésben méltóztatik lenni, tisztelt utazóközönség, én és a társaim vagyunk a "Z" terv.

- Bocsánatot kérek, micsodák maguk? Ugye nem akarja azt mondani, hogy több ilyen is jön?

- De, kérem! Nyugatról terjedt el, hogy mindig kell egy "B" terv, ezt a közlekedési vállalat tovább fejlesztette "C" és a többi tervekre. Mi vagyunk a "Z" terv, tudja mint Zoltán.

- Honnan tudja a nevemet?

- Bocsánatot kérek, tisztelt utas, csak a terv jelzésére utaltam. Az van, tetszik tudni, hogy a buszsofőrök sztrájkba léptek, a kisbuszosok is csatlakoztak, és mindenki pechjére a taxisofőrök is. Különben nem ácsorognánk itt. A villamosok startból nem járnak, különben nem kellene pótolni őket. Végigszedték az összes - higgye el nekem, az összes - lehetőséget és visszanyúltak hozzánk. Elég furcsa a hivatalos megnevezésünk, de riksásoknak neveztek minket.

- Azt hittem, olyanok csak a távol keleten vannak.

- Ez csak egy formális megnevezés. Valójában, úgy 40 éve bútort fuvaroztunk, esetleg háztartási gépeket. A személyszállításba csak most, a "Z" terv kapcsán keveredtünk be.

- Mondja, öregem, így akarja húzni ötünkkel ezt a tragacsot? Különben is mire üljünk?

- Rengeteg állóhely van, ötüknek bőségesen. Én húzom, a következő - már jön is a kolléga -, motorizált alegység.

- Tessék??? Úgy látom, egy biciklivel jön, megbolondulok!

- Ne tessék, kérem! Láthatnám a jegyeket? Foglaljanak helyet! Rendben. Na, most még csak annyit, hogy mielőtt beáll a motorizált alegység, rövid kiképzést tartanék. Dombon lefelé kocogok, amíg tart a tehetetlenség húzom, aztán majd leugrálnak és egy, ilyen interaktív közlekedés - mint többletszolgáltatás -, keretén belül, besegítenek taszítani a limómat. A motorizáltamnak sokkal könnyebb lesz, de még motorizáltabb is van közöttünk. Kettőnek, képzeljék, dongó motor van a biciklijére szerelve. Náluk többe kerül a jegy elméletileg, gyakorlatilag viszont kimaradnak az interaktivítás többletszolgáltatásából. Tehát egy laposan unalmas, valódi riksához méltatlan szolgáltatás áldozatai lesznek. Tessenek kérem felszállni, indulunk!