Tudod-e?2011.07.15. 21:26, Paszternk Éva szaffy
kérdezem én
Átjárok mindent, mint kóbor kísértet. A korom nem számít, éltem már valahány évet,
s honnan hova tartok, az sem.
Átjárok mindent, mint kóbor kísértet.
Hogy ki vagyok?
Csak az amit leírok.
Csak az lehetek, s így jól vagyok,
mert leírom azt, amit már tudok.
Tudom,
hogy számít a ruha,
rajta a hízelgés-gallérja puha,
hogy a ház nem vár, csak lak,
de lemoshatod ablakodat,
hogy a tudás az fáj, és összetart a birkanyáj,
de nem béget, mert nincsen kínja,
várja a hunyt-szemek sötét hídja,
hogy dicsér az érdek, és vakít a fény,
másoknak fial pénzt a remény,
hogy hódít egyre, hegyre halmot,
mert neve van, már diadalnok.
Tudom,
hogy mindig több a más,
mert jókor termett jó helyen,
jó családba, jó barátra,
úgy született, hogy szert tegyen.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Igen tudom, hogy tudod, érzem én is amit megfogalmaztál remek versedben. Írjak egy közhelyet ? Ilyen az élet! De hidd el, mindenkinek megvan a maga baja! Nem én mondom, Dante Írta:
"Oly furcsák vagyunk mi emberek,
A lelkünk sír, az ajkunk nevet,
Egymásról azt hisszük, hogy boldogok, s talán,
Írígykedünk is egy-egy vídámabb szaván.
Azt hisszük, ha másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták, szabadok!
S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemébe"
Kedves Erzsébet!
Szeretem a bölcsességeket, nagy tanítóink az elődök. Köszönöm Dante-t, igaza van.
Ölellek szeretettel. Éva